Made with Xara

© þ thorny question

A sajtószabadság és a tényfeltáró újságírás hazájában a média minden negatívumot természetesen nagyítóval ellenőriz. Ha k étségeid lennének, olvasd el Noam Chomsky és Edward S. Herman “Az Egyetértés-gépezet - A tömegmédia politikai gazdaságtana” c. könyvét, vagy ezt az összefoglalót: Az Egyetértés-gépezet tanulságos, felkavaró és ellentmondásos médiaelméleti fejtegetés köszönhetően annak, hogy a nem is olyan távoli múlt becstelenségei, amelyeket feltár, a jelen visszásságairól is árulkodnak . Tanulságos, mert részletesen bemutatja, hogy olykor milyen cinikusan részrehajló az újságírás még a szabadnak tekintett nyugati tömegmédiában is, s hogy az ösztönös propagandakövetés és elfogult meggyőződésesség egyáltalán nem ritka a vezető lapok újságírói között. Felkavaró, különösen az 1980-as években Latin-Amerikában (Guatemala, El Salvador) zajlott események kapcsán, amelyek bemutatásakor a kötetből világossá válik az Egyesült Államok néhány tekintélyes médiuma esetenként milyen mély és cinkos hallgatásba burkolózott, s milyen morális engedményeket tett jónéhány igazán elvetemült és embertelen cselekedet (módszeres és rendszeres kínzások, megerőszakolások, politikai gyilkosságok) vonatkozásában. S roppant ellentmondásos, hogy mindez a sajtószabadság és a tényfeltáró újságírás hazájában történt, az emberi jogok és méltóság védelmezőjének, a hidegháborús keleti blokk zsarnokságával szembeni morális felsőbbrendűség legfőbb szószólója, az Egyesült Államok sajtójának a részéről. Nyugtalanító élmény Herman és Chomsky könyve olvastán más színben látni az etalont . --- Ha van kedved, nézz bele a Konteo büfé > Média M1 oldalába is!

Még valami Chomskytól : “ Az Egyesült Államokban nem szabad beszélni az osztálykülönbségekről. Valójában az Egyesült Államokban csak két csoportnak megengedett az osztálytudatosság. Az egyik az üzleti közösség, amelyik fanatikusan osztálytudatos. Ha elolvasod az irodalmukat, minden tele van a tömegek veszélyével és növekvő hatalmával, és azzal, hogy hogyan kell legyőznünk őket . Ez egyfajta vulgáris, fordított marxizmus. A másik csoport a kormány magasan tervező szektorai. Ők ugyanígy beszélnek - arról, hogy aggódnunk kell az átlagemberek és az elszegényedett tömegek növekvő törekvései miatt, akik a színvonal javítására törekszenek, és ártanak az üzleti klímának. Tehát ők - ez a két csoport - lehetnek osztálytudatosak. Nekik van egy feladatuk, amit el kell végezniük. De rendkívül fontos, hogy a többi emberrel, a lakosság többi részével elhitessék, hogy nincs olyan, hogy osztály. Mindannyian egyenlőek vagyunk, mindannyian amerikaiak vagyunk, harmóniában élünk, mindannyian együtt dolgozunk, minden nagyszerű. ”