Halálközeli élményt átélt emberek világ- és túlvilágképe Részlet Dr. Pilling János (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet)  tanulmányából: Sokan úgy érzik, hogy halálközeli élményük következtében sokkal szorosabb, közvetlenebb kapcsolatba kerültek Istennel, mint azt megelőzően. Ennek megfelelően többet imádkoznak hozzá, vagyis inkább – ahogyan ezt többen megfogalmazzák – „beszélgetnek vele”. Erősödő hitük ellenére azonban kevésbé vesznek részt a vallási közösségek életében, általában kevesebbet járnak templomba. Ennek magyarázataként azt szokták mondani: élményükből meg- tanulták, hogy Isten a vallások fölött áll, s hogy a különböző vallások eltérő – vagy annak tűnő – nézetei, előírásai csupán földi gondolkodásmódunkat tükrözik. Egy amerikai nő – aki élménye után a vallásról készítette diploma- munkáját – így ír erről: „Számomra úgy tűnik, mintha már »kinőttem« volna a »vallásból«. Ezen azt értem, hogy a vallás olyan, mint egy szerszám, egy eszköz a cél eléréséhez, aminek segítségével a lelkiség magasabb szintjét éri el az ember. Tapasztalataim szerint a szervezett vallások gyakran elhanyagolják a lelkiségnek ezt a szintjét, miközben erősen koncentrálnak a kicsinyes előírásokra, tételekre és a felekezetek közötti konfliktusokra.” (Kenneth Ring: A halált átélni, az életet megnyerni. - Szent István Társulat, Budapest, 1990, 219). A már többször idézett Betty Eadie saját beszámolójában azt írja, arra a kérdésére, hogy miért van ennyi vallás a világon, azt a választ kapta, hogy a különböző vallások által minden ember azon az úton juthat el Istenhez, amely hozzá a legközelebb áll . Hozzá hasonlóan más halálközeli élményt átélt emberek is gyakran hangoztatják azt a meggyőződésüket, hogy minden vallás sok igazságot tartalmaz – tehát nyitottabbá válnak más vallások elfogadására is. Élményük után többen érdeklődni kezdenek a keleti vallások iránt, elfogadhatóbbnak találják a reinkarnáció gondolatát – és egyesek ezt nem érzik ellentétesnek keresztény hitükke l. Az újjászületéseket ők olyan fejlődési lehetőségeknek tekintik, amelyek közelebb vihetnek bennünket Istenhez. Jankovich István egyik könyvének „Saját keresztényi reinkarnációs gondolataim” c. fejezetében a következőket írja: „Számomra a reinkarnáció a legnagyobb kegyelmi aktus. ...Keresztényi remény tölt el, hogy számos hibám ellenére egyszer majd Isten orcája elé juthatok.” (Jankovich István: Reinkarnáció. Valóság-e az újjászületés? - Édesvíz Kiadó, Budapest, 1992b, 125). Megjegyzés: A reinkarnáció (lélekvádorlás) az indiai eredetű vallások központi tétele, nevezetesen a dzsainista, a hindu, a buddhista és a szikh vallásoké. A tan megtalálható a modern, nyugati ezoterikában, a teozófiai és antropozófiai szellemi irányzatokban is. Egyes keleti vallások szerint az újjászületések sorozata, az ún. szanszára mindaddig folytatódik, amíg az életek során az egyén meg nem szabadul minden karmájától , el nem éri a tökéletességet, és a nirvána állapotát. A reinkarnációnak ez a leírása a mi világunk szemléletmódjából adódik, Seth magasabb szintű értelmezése ezt a jelenséget a lélek egyidejű - az emberi ész számára felfoghatatlan - párhuzamos életeiként írja le (thorn). “Úgy tanultátok: fizikai anyagból vagytok, és belőle nem szabadulhattok, de ez nem így van. A fizikai anyag felbomlik, de ti nem. Bár nem láthattok engem, tudjátok, hogy itt vagyok. A szüleitek látszólag eltűnnek szemetek elõl, és mindörökre szétfoszlanak a semmiben. Biztosítlak benneteket: tovább élnek . Biztosítlak benneteket: a halál csupán egy új kezdet, és ha meghaltok, nem lesztek némaságra kárhoztatva. Némaság talán a hang, amit e percben hallotok? Halál talán az a jelenlét, amit e szobában éreztek?” (Jane Roberts: Seth megszólal / The Seth Material: A Seth-anyag ) - Magyarul innen letölthető.

lap tetejére

Seth2

Seth2