Kereszténység és buddhizmus - vélemények a teljesség igénye nélkül Egyéni okokból a vallások közül a kereszténységről és a buddhizmusról próbálok néhány gondolatot megfogalmazni, kerülve a túl sommás megállapításokat. Egy vallás értékelésénél számomra az egyik legfontosabb tényező, hogy a jó szívet támogatja-e, és milyen mértékben, - továbbá a hívők hogyan értelmezik. A teremtés titkáról, a kereszténységről és a keleti vallásokról az alábbiakat mondja Szabados György zongoraművész egy  interjújában , ahol többek között az időről, az időtlenségról, az improvizációról, az isteni tartományról, a kézírásról, a manipulációról, a nanotechnológiáról, a szakrális zenéről, a jellemről, továbbá Heisenbergről is beszél. ,,...Én keresztény vagyok, de végtelenül tisztelek minden olyan gondolkodást és bölcseletet, amely közel akar kerülni a teremtés titkához és nagyszerűségéhez. Ha a keleti bölcselet csak szekta színvonalú volna, nem érdekelne, mert a szekták is csak a hegemonizmus jegyében, a kisajátításban égnek. Ám minden nagy bölcse- let és minden nagy vallás ugyanoda jut és ugyanonnan ered. É lt egy Suzuki nevű zen nagymester, aki azzal teljesítette be szellemi életét, hogy összehasonlította a keleti és a nyugati gondolkodás szintjeit. Ennél magasabbrendű gondolkodást nem ismerek ma. Ehhez a szellemi teljesítményhez rendkívüli módon beavatottnak kellett lennie mindkét gondolkodásba. S mindezt tisztességesen, nem a verseny szellemében gondolta végig, hanem a tények tiszteletében. Megállapította, hogy a nyugati ember és a keleti ember közötti legmélyebb különbség az isteni tartományhoz való kapcsolódásban lelhető meg. Az előbbi magán kívülre helyezi az Istent, és úgy tekint rá, mint egy félelmetes hatalmas valakire, akinek teljesen alárendeli magát, és ehhez viszonyítva próbál élni. Ami persze lázadásokhoz vezet. A nagy francia forradalom utáni időszak egészen napjainkig ennek a lázadásnak a jegyében telik. A lázadás mélyén az az attitűd van, amit Luciferrel Madách kimondatott, hogy én is tudok olyat, mint te, Uram. Ezzel szemben a keleti ember azt éli, hogy Isten benne van. Azt próbálja megfigyelni, megtapasztalni, hogy ez az isten a- dott helyzetben mit tenne, és ezáltal mi lenne a helyes emberi cselekvés. A kapcsolat itt elemien közvetlen és egybetar- tó. Belesimul a teremtésbe. A katolicizmus szentjei közül avilai Szent Teréz ír egy bizonyos bennünk lévő várkastélyról, ami nem más, mint ennek a keleti, valójában ősi és eredeti, felfogásnak a szimbóluma. A fentiek alapján ezért is nevezem különutasságnak, amit az európai gondolkodás bejárt. Az ősi hagyomány nem más, mint az Istennel való egység természetessége. Ugyanaz, amit mi most keletinek mondunk.” – Ezek szerint az, amit különutasságnak nevez az már jóval a történeti kereszténység előtt kezdődött el, mondja a beszélgetőtárs. ,,Így van. S a kereszténység volt az, amely megpróbálta visszahozni valamilyen módon az eredeti természetes gondolko- dást. Ezért nevezi újszövetségnek azt az elkezdődött folyamatot, ami leváltotta az ószövetségben megélt kínt és vákuu- mot. Megszünteti bennünk a bosszúálló istent és helyébe a szeretetet emeli... “ A kereszténység kapcsán átgondolásra érdemes egyfelől két kritikus, de a hitélet mai problémáiból a kiút lehetőségét is felvázoló vélemény, másfelől két másik - számomra a kereszténység lényegét megfogalmazó - gondolat. • Az egyikben Bill Peckman katolikus pap (USA) beszél a hitélet hanyatlásáról a saját országában, a másikban • Hans Küng svájci katolikus teológus és valláskutató teszi közzé gondolatait a keresztény hit komplikált voltáról, konfliktusairól az egyházi vezetéssel, az ez- redvég szellemi áramlatairól, a vallások problémáiról, és a  párbeszéd fontosságáról. A modern haladás- és tudományhitek elhalványulásával vákuum jött létre, melyben különféle régi és új vallásos jelenségek burjánzanak. Ez kihívást jelent a történelmi világvallások számára. Erről - többek között - ezt mondja: “…az individualizmus azonban az ellentétébe fordult, és elsősorban már nem az emberi méltóságot, hanem egy majdhogynem gátlástalan pluralitást, egyfajta önkényességet jelent, ami már nem szolgálja az ember javát. Ezért nem is értelmezem a jelent a posztmodernizmussal, azzal a formulával, amit gyakran idéznek, jóllehet Feyerabend nem így értette: anything goes, bármi mehet. Ellene vagyok annak is, hogy az ethosz helyettesíthető azzal a mondattal, hogy csak „kedvünkre való legyen". -- Ezek olyan dolgok, amelyeket semmi esetre sem kívánok méltányolni; a libertinizmus egyetlen fajtáját sem, légyen az a pénzügyekben, vagy az üzleti életben, vagy mint korrupció a politikában, avagy a szexuális életben – ahol szintén vannak az emberiességnek bizonyos határai. Ez az, amit elutasítok: a tetszőlegesség és az önkényesség posztmodernizmusát.” • Erdő Péter bíboros szerint a földi életünk egyedülálló...alkalom arra, hogy ér- demeket szerezzünk… Az isteni szeretetet a názáreti Jézus jeleníti meg a leg- jobban. - Ő szuverén módon és biztosan beszélt, csak nem e világi síkon. Ahogy mondja: „ Az én országom nem ebből a világból való ." A keresztény em- ber egyszerre Krisztus országának a tagja, és ebben a világban is él. --- • Bogárdi Szabó István református püspök (jobbra) véleményét is érdemes átgondolni: Szerinte a kereszténység lényege jót csinálni a rosszból, és ez egyúttal a 21. század legfontosabb gondolata. Néhány szó a buddhizmusról: • ,,A keleti gondolkodás legismertebb alakja, Buddha, fő tanítása, hogy e bolygón mindenki szenved. A szenvedés oka a vágy. Az élet jelentette szenvedéstől úgy szabadulhatunk meg, ha lemondunk a vágyainkról és akkor eljutunk a Nirvánába, a teljes megsemmisülésbe, ahol már nincs fájdalom. Nem veszi észre, hogy a vágy az ember alaptermészetét hordja magában. A vágy mozgatja az akaratot is, és húzódik végig az emberi élet jóformán minden területén, pl. munkakör, munkahelyválasztás, szerelem, családalapítás, étkezési szokások, stb. Összes vágyunk lerombolásával a személyiségünket számoljuk fel, mintegy lelki öngyilkosságot elkövetve. – Bár Buddha tanítása tartalmaz etikai szabályokat, tanítása középpontjában nem a szeretet áll.” Keresztkérdések és válaszok a keresztény hitről . - (a link már nem működik, de pl. a web.archive.org-al visszakereshető.) D.E. Harding A világ vallásai c. könyvében ugyanakkor ezt mondja : "...a buddhizmus viszonylag dogmamentes, tapasztalati, majdhogynem tudományos vallás, mely a józan észre és a kritikai érzékre épít. Ahelyett, hogy megszabná, miben higgyünk – amit a hinduizmus és a többi vallás előszeretettel megtesz –, szinte semmiről sem kívánja tőlünk, hogy vakon elfogadjuk. Semmilyen külső tekintélyben nem kell kritikátlanul megbíznunk, hanem mindent próbára kell tennünk utunk során. Maga a Buddha tanácsolja, hogy legyünk lámpások önmagunk számára, és ne külső menedéket keressünk. Többek között éppen emiatt van az, hogy a buddhizmus – noha már kétezer-ötszáz éves – figyelemre méltóan naprakész. Az összes nagy vallás közül a buddhizmus van leginkább összhangban a modern tudományok szkeptikus, agnosztikus szellemével." - A magam részéről a buddhizmus javára írom annak jelentősen kidolgozott erkölcsi és filozófiai rendszerét, de filozófiájából hiányolom a szellemi gyökeret, azt, hogy nem ismeri fel a szellem fontosságát, alapvetően nem Istenhívő . Talán ezért nevezik sokan a buddhizmust inkább életbölcseletnek , mint vallásnak (M. Keene : Világvallások ). - Hozzá kell tenni, hogy a buddhizmus eltekint ugyan az olyan örök szubsztanciák feltételezésétől, mint Isten, lélek, anyag, ezzel együtt metafizikus szemléletű rendszer . - További értelmezések: egy volt buddhista vallomása katolikussá válásáról, egy elemzés a paradox zen buddhizmusról, egy másik a zen és a kereszténység kapcsolatáról, továbbá egy figyelemreméltó vélemény a kereszténység és a buddhizmus hasonló vonásairól .  Egy panenteista véleménye Szabados György fenti szavait sokan osztják: minden nagy vallás ugyanonnan ered és ugyanoda jut . A nagy vallásalapítók közül mégis Jézus eredeti , magas szel- lemiségű tanításai állnak hozzám a legközelebb, amelyek között a legnehezebben megvalósítható magatartás, a szeretet a legfőbb érték. Spirituális hitem egyfajta panenteista filozófián alapul (panteizmus: Isten azonos a világgal - panenteizmus: a világ Isten része, de Isten több a világnál, azt önmagából formálta és tartja fenn) . Számomra a panenteizmus lényege Seth -et idézve: „ Minden Létező ” (Isten) a maga természetéből adódóan meghaladja a tevékenység, a tudat, a valóság minden dimenzióját, miközben része mindegyiknek ." A filozófia elméleti dolog, de érzelmileg átélni, átérezni az elmondhatatlant, többnyire vallási keretek között lehet. Akinek van spirituális hajlama, olyan 'ablakon' néz át a lét másik szintje felé, amelyet kulturális öröksége ad számára. Számomra a keresztény kultúra adja ezt a keretet, ebbe születtem bele. Ez a keret azonban számomra holisztikus: tágabb annál, mint amit a ritkán látogatott templom, vagy a hitelvek, szertartások számomra adnak, és ezzel bizonyára nem vagyok egyedül. Példaképpen: ha meghallom valamel yik kedvenc zenémet a sok közül ( Händel / Prokofjev / Satie ), elolvasom egy kedvelt versemet - Áprily Lajos zseniális műfordításában, - vagy meglátok néhány időtlen, és univerzális szimbólumokkal telített festményt (pl. Csontvárytól), vagy néhány képet Matissetól , vagy akár a táj, az erdő , vagy a csillagok szépségét, akkor egy-egy ráhangolt pillanatban úgy érzem hogy ezek a Lélek flow-élményt kiváltó megnyilvánulásai. Talán még a jó humor is ide tartozik: Csontváry ‘Zrinyi kirohanása’ c. művét nehéz metafizikai beleérzéssel nézni . Számomra ezek is - de elsősorban a   zene - egyfajta szakrális üzenetek, mindezt nehéz szavakba foglalni. Eckhart Tollét idézve: “Arra is rájössz, hogy minden, ami igazán számít, a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke - az az elmén túli birodalomból származik. Elkezdesz fölébredni.”

A

hitnek

ez

a

fajta

holisztikus

megközelítése

-

amelyet

a

spiritualitás

mellett

más

vallások

bölcsességei,

a

tudomány

releváns

eredményei,

továbbá

a

Seth

anyagok

filozófiája

is

átszőnek,

-

azt

hiszem,

kevéssé

alkalmas

arra,

hogy

megszólítsa

egy

adott

vallás

hívőit

,

mert

ez

számukra

valószínűleg

túlságosan

tág,

és

kevés

közvetlen

kapaszkodót

ad.

–

A

hívők

nagy

részének

a

saját

közösség,

a

szent

iratok,

a

templomok,

a

vallási

vezetők,

az

imák,

közös

énekek,

a

szabályok,

jelképek,

rítusok

adhatnak

fogódzót,

érzelmi

töltetet

és

erőt

,

amelyek

a

hitet

keretbe

foglalják,

és

folyamatos

emlékeztőül

szolgálnak.

Mindehhez

a

kiemelkedő

vallásos

művészet

további

értékeket

kínálhat.

-

A

kétféle

hitfelfogás

ugyanakkor

egymást

ki

is

egészítheti,

számomra

mindenképpen,

keresztény

alapokon

állva.

(Amit

a

DOCTOR

WHO

blokkban

leírtam,

annak

-

néhány

hasonló

vonása

ellenére

-

nincs

köze

a

New

Age

vallási

mozgalomhoz,

a

leírtakra

inkább

egyfajta

filozófiaként tekintek).

""Ha valaki kételkedne abban, hogy az egész emberiségnek elsődleges, veleszületett, szellemével és lelkével együtt adott, magától értetődő metafizikája - természetfeletti kapcsolata - van, az olvassa el Meister Eckhart műveit, és vele párhuzamosan a hindukat, a kínaiakat és az egyiptomiakat. Az azonosság elképesztő, annál is inkább, mert hatásról szó sem lehet." - (A száz könyv - Hamvas Béla) "..Minden dolgok mögött van, mint Erő és Értelem. Isten számomra a Szándék, mely áthatja a világot. Ez a Szándék tudatos. Ezért tudok beszélni vele, hamis elképzelések nélkül, ahogyan a parányi értelem beszél a végső, a nagybetűs Értelemmel." - (Márai Sándor: Füves Könyv / Az Istenről).