Lorem Ipsum
Univerzum: SciFi és tudomány - Antropikus elv - Multiverzum
Kozmosz a fantasztikus irodalomban
J.R.
Dos
Santos
portugál
író
Az
Isteni
formula
c.
rendkívül
olvasmányos
kalandregénye
az
alábbi
kerettörténetben
az egymást követő Világegyetemek (nála Isten) újrateremtéséről szól.
A
cselekmény
szerint
a
Kozmosz
úgy
van
megtervezve
,
hogy
a
belső
fejlődése,
az
egyre
bonyolultabbá
váló
önfenntartó
lényei
révén
saját
magát
birtokba
vegye,
azaz
önmagára
ébredjen.
Ebben
a
folyamatban
az
ember
által teremtett számítógépes intelligencia egyesülhet a szerves anyag alapú intelligenciával, magával az emberrel.
Mivel
a
földi
élet
egyszer
lehetetlenné
válhat
(csak
remélni
tudjuk,
hogy
ez
nem
a
közeljövőben,
világháború
és
/
vagy
környezeti
katasztrófa
miatt
fog
megtörténni,
hanem
pl.
a
Nap
vörös
óriássá
történő
felfúvódása
miatt,
ami
szerencsére
évmilliárdok
múlva
következik
be),
az
így
kialakuló
hibrid
lények
-
amelyek
a
szén
alapú
váznál
e
llenállóbb
hardverrel
fog
nak
rendelkezni
-
ősükhöz,
az
emberhez
hasonló
"univerzális
konstruktőrként"
foko-
zatosan
benépesítik
a
környező
bolygókat,
majd
elterjednek
az
egész
Kozmoszban.
-
Végül
egy-
mással
egyesülve
egy
szuper-
intelligencia
jön
létre,
amely
a
-
már
az
összehúzódó,
a
"Big
Crunch"
felé
haladó
-
Kozmosz
ura
lesz.
Olyan
képességekkel
rendelkezik,
hogy
egy
újabb
Kozmoszt
képes
szülni
azzal,
hogy
pontosan
beállítja
a
kezdeti
feltételeket.
(a képek nagyíthatók, egyesekben szöveggel )
Az
újrateremtésnek
ezt
a
gondolatát
Santos
-
mint
ahogy
Isaac
Asimov
,
a
híres
amerikai
író
és
biokémikus
A
végső
kérdés
(The
Last
Question)
c.
SciFi
novellájában
-
feltehetően
a
Hinduizmusból
kölcsönzi,
de
Santos
nem
beszél
arról,
hogy
a
folyamat
első
Világegyetemét
ki
és
hogyan
teremtette,
illetve
Asimov
is
egy
olyan
"Isten"
leírását
adja,
aki a rendszeren belül fejlődött ki.
A
Hinduizmus
egyik
iskolája
szerint
a
világ
Isten
emanációja.
Isten
kibocsátja
magából
Brahmá
istent,
aki
demiurgoszként
berendezi
a
világot.
Brahmá
is
véges
életű.
Élete
folyamán
részleges
világvégék
és
újjászületések
követik
egymást.
Ha
Brahma
élete
letelik,
az
egész
világ
elpusztul,
minden
visszaalakul
ősmatériává,
amelyből
a
teljes
nyugalom
hosszú
időszaka
után
ismét
új
világ
keletkezik
(
Glasenapp
:
Az
öt
világvallás).
A
Santos
és
Asimov
által
leírt
"Isten"
lényegében
Brahmának
felel
meg,
aki
a
rendszeren
(világ)
belül
létezik
(a
hinduizmus
más
irányzatai
más
változatokról
beszélnek),
egy
másik
híres
SciFi
író
E.F.
Russel
pedig
Isten
egy
panteista
átalakulását
írja le
.
Kozmosz a tudományban
Univerzum
•
Antropikus elv
A
Kozmosz
tervezett
szerveződését
illetően
az
ún.
antropikus
elv
azt
jelenti,
hogy
a
világot
olyan
szándékkal
teremtették,
hogy
élet
legyen
benne
(lásd
Barrow
és
Tipler
/
1986
/,
továbbá
Paul
Davies
fizikusok
/
2007
/
e
témában
megjelent
könyveit,
vagy
Héjjas
István
-
Tudatosság
és
értelem
az
Uni-
verzumban
c.
cikkét
).
A
tervezettségről
az
ÉLET
oldalon
is
olvashatsz.
-
Mindehhez
a
természeti
törvények
és
állandók
olyan
fokú
összehangolása
szükséges,
amelyet
a
fent
említett
portugál
író,
Dos
Santos
így
ír
le
érzéklete-
sen a könyvében:
"...az
Univerzum
pontosan
a
kellő
mértékben
tágult
ki,
aztán
az
ősi
hőmérséklet,
az
anyag
homogenitása,
az
anyag
minimális
előnye
az
antianyaggal
szemben,
a
finomszerkezeti
állandó
pontos
értéke,
az
erős
kölcsönhatás,
az
elektrogyenge
kölcsönhatás
és
a
gravitációs
erő
értékei,
a
héliummá
alakuló
hidrogén
pontos
mennyisége,
a
szén
képződésének
rendkívűl
finom
folyamata,
a
mágneses
mezőt
létrehozó
fémek
jelenléte
a
Föld
magjában,
bolygónk
dőlésszöge...szóval
minden.
Elég
lenne
egy
egy
apró
változás
valamelyik
tényezőben,
és
nem
lenne
élet.
De
nem,
minden
egybevág...
Ez
egy
kicsit
olyan,
mintha
körbeutaznám
a
világot
és
minden
országban
vennék
egy
lottószelvényt.
Aztán
amikor
hazatérnék,
észrevenném, hogy mindegyikkel megnyertem a főnyereményt.
Az
összessel!...
Nyilvánvalóan
nincs
kizárva,
hogy
olyan
fantasztikus
szerencsém
legyen,
hogy
valamelyik
országban
megnyerjem
a
főnyereményt.
Az
azonban
már
igazán
rendkívüli
lenne,
hogy
két
országban
is
ölembe
hullana
a
szerencse.
De
hogy
minden
országban
megnyerjem
a
lottót,
az
teljesen
elképzelhetetlen.
Rögtön
gyanús
lenne
Nem
kellene
zseninek
lennünk
ahhoz,
hogy
észrevegyük:
itt
valami
különös
dolog
történt,
nem?...
csalás
vagy
ilyesmi.
Az biztos, hogy előre meg lett
tervezve
az egész..."
Multiverzum elmélet
A
multiverzum
elmélet
a
tervezettséggel
ellentétben
azt
mondja,
hogy
a
mi
Világegyetemünket
létrehozó
Ősrobbanás
csak
egyike
annak
a
sok
(valószínűleg
végtelenül
sok)
hasonló
eseménynek,
amelyek
"univerzumok"
sokaságát
teremtik
meg.
Az
elmélet
erénye,
hogy
természetes
és
egyszerű
magyarázatot
kínál
arra,
miért
ilyen
titokzatosan
alkalmas
a
Világegyetem
az
élet
számára:
hiszen
a
megfigyelők
csak
azokban
az
univerzumokban
jönnek
létre,
ahol
a
feltételek
véletlenül
"éppen
megfelelőek".
Az
élettel
szemben
ellenséges
univerzumok
túlnyomó
többségben
vannak
ugyan,
de
definíció
szerint sterilek, így megfigyeletlenek maradnak.
A
MULTIVERZUM
leírására több fizikai modell létezik:
•
Végtelen univerzumok
Az
elmélet
szerint
az
Univerzum
nagy
léptékkel
mérve
nagy
valószínűséggel
sík
szerkezetű
(azaz
nem
görbült)
és
végtelen
kiterjedésű
(a
sík
univerzum
nem
a
földi
fogalmaink
szerinti
kétdimenziós
síkot
jelenti,
hanem
azt,
hogy
az
univerzum
geometriai
jellemzői
a
síkéhoz
hasonlíthatók.
A
legújabb
mérések
szerint
a
Világegyetem
geometriai
szerkezete
nagyon
közel
áll
a
síkhoz,
az
attól
való
eltérés
legfeljebb
0,4
százalék)
.
A
sík
szerkezetből
és
a
végtelen
kiterjedésből
az
következik,
hogy
egy
ponton
túl
ismétlődések
vannak
benne,
ugyanis
a
részecskék
elrendezésének
nagy,
de
véges
számú
lehetőségével
számolhatunk
térben
és
időben.
Vagyis
ha
elég
messzire
távolodunk
a
téridőben,
találkozhatunk
ugyanazzal
az
elrendeződéssel,
ugyanazzal
a
világgal,
amiben
élünk.
Abban
a
másik
világban
az
„ikertestvérünk”
lehet
pontosan
ugyanolyan,
mint
mi
vagyunk,
de
viselkedhet
eltérően
,
vagy
az
élete
gyökeresen
más
mint
a
miénk
(
lovas
videó
).
Mivel
az
ősrobbanás
óta
eltelt
időben
a
fény
nagyjából
13,7
milliárd
fényév
távolságra
jutott
el,
a
téridő
ezen
a
távolságon
túl önálló univerzumnak tekinthető.
•
Buborék univerzumok
Az
„örök
infláció”
néven
is
ismert
elmélet
szerint
(az
„infláció”
kozmológiai
kifejezés,
azt
jelenti,
hogy
az
ősrobbanás
után
az
univerzum
mintegy
léggömbként
felfújódik
és
tágul)
.
Lényege,
hogy
a
felfújódás
a
tér
egyes
szegleteiben
megállt,
míg
máshol
tovább
folytatódott.
Ennek
következtében
a
megálló
és
felfújódó
térrészek
között
„
buborék
univerzumok”
létezhetnek.
Ezekben
az
univerzumokban
az
alapvető
fizikai
állandók
és
a
fizika
törvényei
teljesen
eltérőek lehetnek.
Az
elmélet
egyik
kidolgozója
Andrej
Linde
,
akinek
a
modellje
szerint
a
felfúvódás
valójában
sohasem
ér
véget.
Mindig
van
a
térnek
olyan
tartománya,
ahol
épp
most
kezdődik
a
felfúvódás,
miközben
más
buborékok
leélik
életüket
és
elpusztulnak.
Elkerülhető-e
a
"világvége"
oly
módon,
hogy
Linde
elmélete
szerint
az
idők
végezetéig
átköltözünk
egy
fiatalabb
buborékba?
Fent
említett
SciFihez
hasonlóan
Linde
arra
a
következtetésre
jut,
hogy:
"A
túlélés
egyetlen,
pillanatnyilag
elképzelhető
stratégiájának
az
látszik,
hogy
az
öregedő
buborékokból
átvándorlunk
az
újabbakba."
•
Párhuzamos univerzumok
A
húrelméletből
ered
az
az
elképzelés,
hogy
az
ismert
és
érzékelhető
négy
téridő
dimenziónál
több
is
lehet,
ahol
más
univerzumok
a
miénkhez
hasonlóan
négydimenziósak,
de
más
dimenziókban
léteznek.
Az
elmélet
egyik
következtetése,
hogy
ezek
a
párhuzamos
univerzumok
fizikailag
bár
közel
helyezkedhetnek
el
egymáshoz
képest,
de
normál
esetben
nem
érintkeznek
egymással,
-
azonban
egyes
elképzelések
szerint
az
ősrobbanás
oka
két
ilyen
párhuzamos
univerzum
összeütközéséből
eredeztethető,
azaz
ilyen esemény többször is megtörténhet.
•
Elágazó univerzumok
A
jelenlegi
kvantummechanikai
tudásunk
alapján
az
elemi
részecskéket
valószínűségi
hullámként
lehet
leírni,
amit
sok
különböző
valószínűségű,
egyszerre
létező
állapot
összeadódása,
szuperpozíciója
hoz
létre.
Amikor
megpróbáljuk
megfigyelni
ezeket
az
egyszerre
létező
állapotokat,
a
koppenhágai
interpretáció
szerint
valami
furcsa
történik:
csak
egyet
láthatunk,
mert
a
megfigyelés,
mint
külső
hatás,
a
sokféleségből
csak
egyet
választ
ki.
-
Hugh
Everett
amerikai
fizikus
sokvilág
elmélete
(1956)
ezzel
szemben
azt
állítja,
hogy
a
megfigyelés
alkalmával
minden
valószínűség
fizikailag
megvalósul
úgy,
hogy
ezek
az
állapotok
a
jelenlegi
univerzum
többfelé
hasadásával
más-más
univerzumokba
kerülnek
a
megfigyelővel
és
a
mérőberendezéssel
együtt.
Kicsit
pongyolán:
a
világ
minden
változás
/cselekedet
alkalmával
kettéhasad
a
lehetséges
választások
irányába:
az
egyik
világban
az
egyik,
a
másikban
a
másik
megoldás
él
tovább.
Az
így
keletkező
párhuzamos
világok
egymástól
teljesen
függetlenek.
Elméletét
David
Deutsch
fizikus
fejlesztette
tovább,
az
elmélet
népszerűsítésében
Sean
Carroll
említhető még.
(A
kv
antummechanikai
gondolatkísérletek
egyik
lehetséges
metafizikai
értelmezése
a
kvantumhalhatatlanság
,
miszerint
-
ha
a
sokvilág-interpretáció
az
igaz
i
-
a
tudatos
lények
halhatatlanok.
Everett
állítólag
szilárdan
hitte,
hogy
az
ő
sokvilág-elmélete
halhatatlanságot
biztosít
számára.
Úgy
érvelt,
hogy
a
tudata
biztosan
azokat
az
elágazásokat
követi
amelyek
nem
a
halálba
vezető
ösvényre
visznek.
Tegmark
/lásd
lejjebb/
viszont
azt
magyarázza,
hogy
a
gondolatkísérletektől
eltérően
az
élet-
és
halál-helyzetek
általában
nem
bináris
kvantumesemények
sorozatán
múlnak.)
•
Matematikai univerzumok
A valóság matematika?
A
matematikáról
már
Wigner
Jenő
megállapította,
hogy
érthetetlen
annak
hatékonysága
a
természettudományokban:
nem
csak
leírja,
hanem
meg
is
jósolja
a
fizikai
világ
jelenségeit.
-
David
Bohm
a
matematikát
közelebb
állónak
érzi
a
spirituális
valósághoz,
mint
az
anyagihoz,
-
Platón,
Szent
Ágoston
és
Leibniz
is
hasonlóan
gondolkodott
(a
matematika
bizonyíthatja
Isten
létezését
?).
-
Ér
dekes
adalék
a
témához
a
Pitagorasz
bosszúja
c.
cikk:
nem az ember találta fel a matematikát,
ebből áll a világ
.
Max
Tegmark
matematikus
többekkel
együtt
abban
hisz,
hogy
a
fizikai
objektumok
végső
soron
nem
részecskékből
vagy
energia-húrokból
állnak,
hanem
számokból
–
ez
megmagyarázná
a
matematika
világleíró
hatékonyságát.
Tegmark
szerint
az
univerzum
absztrakt
entitások
halmaza,
amelyek
között
kapcsolatok
léteznek,
de
valóságot
csak
e
kapcsolatokat
leíró
matematikának
tulajdonít
(Our
Mathematical
Universe
,
2014)
.
„Minden
matematikai
struktúra
valóságosan
is
létezik
–
mondja
a
Massachusetts
Institute
of
Technology
tudósa
–,
és
nagyobb
matematikai
struktúrák
tartalmazzák
magát
a
téridőt
is.
Azok
a
matematikai
struktúrák,
amelyek
a
mi
világunkban
nem
valóságosak,
vagyis
az
a
matematika,
amit
a
mi
univerzumunk
nem
használ,
más
világegyetemekben
létezik.
Hogy
milyenek
ezek az univerzumok, azt nehéz elképzelni, hiszen az alapvető valóság megismerésében még kezdők vagyunk.”
Már
szó
volt
arról,
hogy
Heisenberg
is
hasonló
következtetésre
jutott:
„Úgy
gondolom,
hogy
a
modern
fizika
egyértelműen
Platón
javára
döntött.
Valójában
az
anyag
legkisebb
egységei
nem
fizikai
tárgyak
a
közönséges
értelemben;
hanem
formák,
ide
ák,
amelyek
egyértelműen
csak
matematikai
nyelven
fejezhetők
ki.”
(Das
Naturgesetz
und die Struktur der Materie (1967), as translated in Natural Law and the Structure of Matter (1981), p. 34)
Paul
Davies
szerint
a
multiverzu
m-elméletek
óriási
hiányossága
azonban,
hogy
az
önálló
létezők
óriási
számát
tételezik
fel,
amelyek
legtöbbje
soha,
még
elvben
sem
figyelhető
meg.
Ez
a
tékozló
bőség
sokakat
meghökkent,
és
azt
az
életbarátság
extravagáns
magyarázatának
tartják
(
Occam
borotvája
).
Az
elméletnek
bizarr
következményei
vannak:
például
saját
magunk
azonos,
végtelen
számú
másolatának
létezése
és
a
Mátrixban
szereplőhöz
hasonló,
szimulált
univerzumok.
Emellett
az
elméletet
roppant
nehéz
ellenőrizni.
A
megfigyelőket
egyszerűen
a
szelekció
közvetítőinek
tartják,
ezért
megmagyarázatlan
marad
az
Univerzum
rejtélyes
felfoghatósága
(legalábbis
az emberi elme számára).
Szerinte
a
multiverzum-elméletek
nem
adják
a
létezés
teljes
körű
leírását,
mert
ennek
működéséhez
még
sok
felderítetlen
és
nagyon
„megfelelő"
fizikai
összefüggésre
van
szükség.
Az
összes
multiverzum-elmélet
további
hátránya,
hogy
arra
a
következtetésre
jutnak:
létezniük
kell
hamis
univerzumoknak,
amelyek
(számosságukat
tekintve
legalábbis)
mennyiségileg
felülmúlják
a
valóságosakat.
Mindez
ahhoz
a
bizarr
konklúzióhoz
vezet,
hogy
a
megfigyelt Világegyetem valószínűleg hamis, ezért a fizika egyáltalán nem vehető
komolyan
.
Megjegyzés az Ősrobbanáshoz
A fentiekben említett Ősrobbanással kapcsolatban meg kell
említeni, hogy azt számos alternatív elmélet kétségbevonja.
Az ősrobbanás elmélet legalább annyi megoldatlan kérdést
vet fel, mint amennyire válaszolni tud. Vonatkozik ez különö-
sen arra a szakaszra. amikor a kezdetek felé haladunk, és a
másodperc egyre kisebb tartományain keresztül eljutunk egé-
szen a Planck-időig, ahol a kvantumvilág törvényei megálljt
parancsolnak az elméleti fantáziának.
Továbbá az is örök probléma marad, hogyan jöhetett létre egyáltalán
anyag a semmiből.
Kreatív Tudat 1
Univerzum vagy multiverzum
A fentiekről a
számmisztika is eszembe jut
, két kultúrtörténeti érdekességgel:
•
„Óh, pásztorlánykák imádatának joghurtjával felkent Uram! Óh, elesettek megmentő-
je, óh, Siva mestere, kérlek, oltalmazz engem!” Egy mássalhangzó-kód segítségével a
vers jelentése tizedes törtként értelmezve a PÍ értékének tizedét adja.
•
Pitagorasz hívei, a pitagoreusok hittek a számok szentségében. A hetes a bölcses-
ség száma volt, a nyolcas az igazságé, a tízes pedig a legszentebb szám volt.
.
•
Helmuth von Glasenapp (1891 - 1963) német
valláskutató és indológus, magyarul legismertebb
Az öt világvallás c. műve.
X