Az UTÓSZÓ-ban említett rejtett tudásról - spirituális kapcsolatunkról - Carl Gustav Jung a következőket mondja: Az emberi élet legfőbb célja megtalálni és beteljesíteni az önmagában rejlő lehetősé- geket, potenciált. „Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mély- ségekbe vezet”. Sokat foglalkozott a különböző vallási irányzatokkal, és arra jutott, hogy min- degyik vallás mélyén is ugyanez a beteljesítő cél gyökerezik. - A lelki kibontakozás célja a mély- én (Selbst) elérése. Ez az ősvalónk, amely irányítja a tudatos és tudattalan dinamikákat, ami előidézi a személyiség növekedését. Úgy gondolta, az ember akkor egészséges, ha a tudat és a tudattalan dinamikus egyensúlyban állnak. A fejlődés attól függ, mennyire hallgatunk ősi va- lónkra, az ego meghallja-e a mély-én üzenetét, tudatunk hallgat-e a tudattalanunkra. - A Selbst az Imago Dei, az Isten képe bennünk, ezáltal fel tudjuk venni Istennel a kapcsolatot, ez az „istenérzékelés szerve”. Az emberi élet célja a Selbsttel való kapcsolat kiépítése, a hozzá való eljutás. Szerinte mintegy 40 éves kortól juthat el az ember a Selbstjének megismeréséhez. (Számomra érdekes, hogy Jung 'Selbst'-je Seth 'belső Én'-jéhez hasonlít - amely Seth értelmezése szerint a Lélek (teljes Én) bennünk megnyilvánuló része). -- Carl Gustav Jung személyes és szakmai élete rendkívül gazdag és szerteágazó. A nevé- hez köthetők az introvertált és extrovertált fogalmak, a komplexus, a szinkronicitás, az archetipusok, a vallás, a spiritualitás mint lelki igény, a neurózis mint a kreativitás egy formája, és a mandalák fontossága is. Seth gondolatai a filozófiában sem példátlanok: A.N. White- head folyamatfilozófiája (1929) - jóval Seth jelentkezése (1963) előtt - sok mindenben emlékeztet rá (ő is Beszélő volt?). Szerinte az emberi tudat vagy értelem valójában egy sokkal mélyebb kreativitás vagy teremtőerő sajátos felfoko- zódása. Ez a kreativitás minden természeti létezőben mű- ködik. Whitehead filozófiája arra utal, hogy Istennek a folya- matos változás a létezésmódja. A létezés kaland, amelynek célja a szépség és a komp- lex rend elérése, az ellentétes érzések  harmonizálódása. - A hasonlóság részben a tudományra is érvényes. Mindaz, amit az Univerzum (U1, U2, U3), az Élet, a Tudat, vagy az Ihlet oldalakon kiemeltem, a világ működésének számunkra rend- kívül különös, spirituális jellegét valószínűsítik. Egy példa: David Bohm, a híres kvantumfizikus szerint a fizika megfigyelései mögött a mélyebb való- ság organikus szervezetként viselkedik. Sok szempontból a tehetetlennek, élettelennek tar- tott anyag tele van aktivitással - hasonlóan egy élő szervezethez. Minden egyes ún. részecs- kében megtalálható az a fajta tevékenység, ami az egész univerzumra jellemző. Ez hasonlít ahhoz a vallásos elvhez, miszerint Isten mindnyájunkban ott van; vagy ahogy ezt a filozófusok megfogalmazták: minden részben megtalálható az egyetemes egész, minden mikrokozmosz tartalmazza a makrokozmoszt. Bohm azt mondja, hogy az anyag és az értelem a jelenségek mögött meghúzódó egyazon egységnek vagy rendnek a megnyilvánulásai. Ez egybevág azzal a spinozai elképzeléssel, miszerint mind az anyag, mind az értelem az egyetemes szubsztanciának, Istennek a különböző formái illetve megnyilvánulásai. (Tattva - Tudomány és spiritualitás).