© þ thorny question

Blog

Így nézne ki az életünk, ha a reklámok alapján élnénk
„...kiderül: a különbözőnek látszó dolgok nagy sokasága végeredményben látszat. Minden egy. Hen panta einai, mondja Hérakleitosz. A dol- gok csak így szétdobálva látszanak különbözni. Tulajdon- képpen minden dolog ugyanannak az Egynek más és más megjelenése. Maszkja. Mindaz, amit láthatok és hallhatok, megehetek és megihatok, elgondolhatok és megfoghatok, az mind-mind hieratikus (szent, papi) maszkja ugyanannak az egyetlen Egynek. A C - hang éppen olyan maszk, mint a dohányfüst, az ének éppen olyan maszk, mint az ólom, a vér, a csütörtök, vagy a sárga. Minek a maszkja? Mi ez az Egy? … Mi a bor? Hieratikus maszk. Valaki van mögötte. Valaki, aki- nek határtalan számú maszkja van, s aki ugyanabban a pil- lanatban él a Merkúr, az arany, az f-hang, a vörös szín maszkja mögött, aki egyugyanazon percben könyv, beszéd, női nevetés, pápaszem és sült kacsa…” Hamvas Béla: A bor filozófiája

Különbség és Egység

Az első arcom homokkő, ezer repedés rajza, tengerárok a második temetve mély iszapba, egy újabb arcom sivatag, van, amit dús repkény takar, egy arcom bogláros mező, egy másik százéves avar, van köztük elfelejtett tó, melyen hold tükröződik, egy másik arcom épp a hold túloldalán egy kőszirt, kopár homlokát senki más, csakis én ismerhetem, van arcom, mely folyómeder, és van, amelyik cinterem. Arcom elgörbült fénysugár, alagút a téridőben, s ahogy remeg a levegő az út fölött szálló hőben, ott van a lepkeszárnyakon és egy teknősbéka hátán, őrzi rajzát a pókfonál és színeit a szivárvány, százezer éve tudhatom minden arcom, hogy hol lelem, de mégis újra álmodom, hogy el ne vétsem éberen. Orosz István: Az arcom
Descartes, a filozófus, azt hitte, hogy a legalapvetőbb igazságra jött rá, amikor híres kijelentését tette: >>Gondolkodom, tehát vagyok.<<Va- lójában a legalapvetőbb hibát foglalta szavakba: a gondolkodás azono- sítását a Léttel és az identitás azonosítását a gondolkodással. A kény- szeres gondolkodó - és ez majdnem mindenkire vonatkozik -  a látszó- lagos elkülönültség állapotában, a folyamatos problémák és konfliktu- sok őrülten bonyolult rendszerében él… (egyesek szerint robotpilóta üzemmódban - thorn). …Az elme önmagában nem hibás működésű! Csodálatos eszköz! A díszfunkció akkor kezdődik el, amikor önmagadat keresed benne, és összetéveszted azzal, aki valójában vagy. Ekkor egós elmévé válik, és átveszi az irányítást az egész életed fölött… Az, hogy meg tudsz oldani egy kereszrejtvényt, vagy hogy atombombát tudsz készíteni, még nem jelenti, hogy  elmédet használni is tudod. Ahogy a kutya szeret csontot rágni, ugyanúgy az elme is imád problémákon rágódni.  Éppen ezért fejti a keresztrejtvényeket, és ezért épít atombombát… Hadd kérdezzem meg: képes vagy-e függet- lenné válni az elmédtől bármikor, amikor csak akarsz? Megtaláltad-e már elméd „kapcsológombját ? Képes vagy-e teljesen abbahagyni a gondolkodást? Nem. Legfeljebb talán egy-két pillanatra. Akkor viszont az elme használ téged. Te öntudatlanul azonosulsz vele, és igy nem is tudsz arról, hogy rabszolgája vagy!Ez majdnem olyan, mintha tudtodon kívül megszállott lennél, és a téged megszálló lényről azt hinnéd, hogy  az te vagy. A szabadság kezdete annak fölismerése, hogy te nem a megszálló lény, tehát nem a gondolkodó vagy. Ez az ismeret lehetővé teszi, hogy megfigyeld ezt a lényt. Abban a pillanatban, ahogy elkezded figyelni a gondolko- dót, egy magasabb szintű tudatosság kapcsolódik be. Ekkor kezdesz ráébredni. hogy a gondolaton túl létezik az in- telligenciának egy hatalmas birodalma, s hogy a gondolat csak parányi része ennek az intelligenciának. Arra is rá- jössz, hogy minden, ami igazán számít, a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke - az az elmén túli birodalomból származik. Elkezdesz fölébredni.” (Eckhart Tolle: A most hatalma)
Ekkor kezdesz ráébredni, hogy a gondo- laton túl létezik az intelligenciának egy hatalmas birodalma, a gondolat csak parányi része ennek az intelligenciának. Arra is rájössz, hogy minden ami igazán számít, a szépség, a szeretet, a kreativi- tás, az öröm, a lelki béke - az az elmén túli birodalomból származik. - Elkezdesz fölébredni.
Vidd a kurzort a képre (Dan Piraro illusztrációja, ill. Michelangelo: Ádám teremtése)
Már szó volt róla, hogy ez a látásmód rokon a védikus, a buddhista, illetve kí- nai bölcseletekkel, vallási irányzatokkal: "A keleti vallások fontos alapgondolata, hogy az érzékszerveinkkel tapasztalha- tó valóság nem a végső valóság. Az csupán a valóság felszíne, olyan, mint vala- mi díszlet, amely mögött egy más természetű, mélyebb valóság lappang, ámde ezek között a határvonal homályos, elmosódott, nem teljesen definiálható. Hogy mi a mélyebb valóság lényege, azt szavakban megmagyarázni nem lehet. Bár- miféle szöveges magyarázat hasonló akadályba ütközik, mint amikor egy szüle- tett vak embernek kell megmagyarázni a citromsárga és a narancssárga színek közötti különbséget. A kínai bölcs LaoCe szerint az igazi „TAO” szavakban ki nem fejezhető." >> Bővebben. “Szeretném látni az Istent. - Éppen őt nézed - mondta a Mester. - De akkor miért nem látom? - Miért nem látja a szem saját magát? - kérdezett vissza a Mester...” (Zen bölcsesség)
Minden Létező a maga természetéből adódóan meghaladja a tevékenység, a tudat, a valóság minden dimenzióját, miközben része mindegyiknek. Minden arc mö- gött egyetlen arc rejtőzik, de ez nem azt jelenti, hogy az egyes ember arca nem a sa- játja. Isten tehát mindenekelőtt teremtő, és nemcsak a fizikai világegyetem teremtője, ha- nem a lehetséges létezések végtelen változatosságának teremtője: sokkal nagyobb te- hát, mint a tudósaitok által ismert fizikai univerzum. Nem is olyan egyszerű a történet, hogy elküldte a fiát élni és meghalni egy apró bolygóra... Isten több, mint az általa teremtett összes lehetséges valóságrendszer együttese de mégis benne van mindegyikben, kivétel nélkül. Benne van tehát minden egyes férfiban és nőben. Benne van ugyanígy minden egyes pókban, árnyékban, békában… Istent csak megtapasztalni lehet, és saját létezésetek által meg is tapasztaljátok Őt, akár tudtok erről, akár nem. Isten azon- ban nem férfi és nem is nő, a hímnemű személyes névmást csak kényszerűségből használom. Kikerülhetetlen igaság, hogy Isten a ti fogalmaitok szerint nem emberi, és a ti fogalmaitok szerint nem is személyiség. A személyiségről alkotott ideáitok túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy magukba foglalják az Ő sokdimenziós létezésének megszámlálhatatlan oldalát. Másfelől azonban Isten is ember, amennyiben minden egyes ember részét képezi, és mérhetetlen létezésében Neki is van em- beri ideaképe, amelyhez viszonyulni tudtok. A szó szoros értelmében testté lett, és közöttetek jár, hiszen Ő alkotja a ti testete- ket, és Ő adja az energiát, amely életerővel és érvényességgel ruházza fel a ti egyedi sokdimenziós lényeteket, amely aztán sa- ját ideáitoknak megfelelően formálja ki anyagi képmásotokat. Tehát ennek az egyedi, sokdimenziós Énnek, vagyis a léleknek is örök érvényessége van. Minden Létező energiája, felfoghatat- lan vitalitása tartja fenn, Tőle kapja energiáját és folyamatosságát. El sem lehet pusztítani tehát ezt a ti belső Éneteket, sem megsemmisíteni. Osztozik Minden Létező összes képességében. Teremtenie kell tehát, miként Ő is teremtetett, mert ez a létezés összes dimenziója mögött rejlő nagy adomány: Minden Létező forrásának túláradása." (Seth könyve: A lélek örök érvényessége. - Seth-ről a DOCTOR WHO menüpontban olvashatsz: S1 S2 S3).
Kép: John Martin, Face in Landscape (Hidden Spirituality of Men book cover).
René Magritte (1898 -1967) belga szürrealista festő "Az ember fia" című mun- kája önarckép. Egy alacsony fal előtt álló embert ábrázol, arca előtt egy lebe- gő zöld almával. A festményről - szabadon idézve - Magritte ezt mondta: “..az alma elrejti a személy látható arcát... Minden, amit látunk, egy másik dol- got rejt magában, olyat, amit mindig is szeretnénk látni. Ami rejtve van, és ame- lyet a látható nem mutat nekünk...”
Az egységes egészről szóló tanítások nagyon régiek. "Tat tvam aszi” = Az vagy te: ismerd fel, hogy min- den, ami létezik, azonos önmagaddal. A védikus tanítás ( upanisadok ) szerint ugyanis valamennyi - ob- jektív és szubjektív - jelenség egységet alkot, ezek ugyanazon végső abszolút valóság megnyilvánulá- sai, és a végső egységnek mi is részei vagyunk (Héjjas István: Ezotéria és/vagy tudomány). Hamvas Béla is erre céloz a Bor filozófiájában, amit imakönyvnek szán az ateisták számára, és szerin- tem Orosz István verse is, nem beszélve Eckhart Tolle gondolatairól, Magritte önarcképéről, a keleti vallásokról, Eckhart mester, David Bohm vagy Seth megállapításairól - (lásd a lentieket).
"Az első arcom homokkő, ezer repedés rajza, tengerárok a második temetve mély iszapba, egy újabb arcom sivatag, van, amit dús repkény takar, egy arcom bogláros mező ,egy másik százéves avar..." (Orosz István: Az arcom - Kép: John Martin)
.
Kapcsolatok 2 (SciFi)
szem, amellyel Istent látom, ugyanaz a szem, amelyben Isten engem lát; az én szemem és Isten szeme egy szem, egy látás, egy megisme- rés és egy szeretet.” - (Eckhart mester) A keresztény misztikus gondolkodó Eckhart mester (1260 - 1327) szerint Istennek nem úgy van léte, mint a teremtett létezőknek, hanem Ő maga a lét, és minden létező Istenben létezik. "Ha valaki kételkedne abban, hogy az egész emberiségnek elsődleges, ve- leszületett, szellemével és lelkével együtt adott, magától értetődő metafizi-
"Nincs fizikai testem, mégis én írom ezt a könyvet". Seth portréját Robert Butts, a médium Jane Roberts férje festette meg egy 1968-as víziója nyomán.
kája (természetfeletti kapcsolata) van, az olvassa el Meister Eckhart műveit, és vele párhuzamosan a hindukat, a kínaiakat és az egyiptomiakat. Az azonosság elképesztő, annál is inkább, mert hatásról szó sem lehet." (Hamvas Béla: A száz könyv).
Teológiai utószó

Teológiai utószó

Kapcsolatok 1

Teológiai utószó
A keleti spirituális tradíciókra, és a középkori Eckhart mester gondolataira em- lékeztet David Bohm kvantumfizikus elmélete (róla itt már beszéltünk), aki az Univerzumot differenciált és mégis osztatlan egészként írja le. Véleménye szerint a fizikai valóság nem különálló tárgyak gyűjteménye, hanem osztatlan egész, amely állandó dinamikus mozgásban van, amelynek minden része „ösz- szekapcsolódik és egyesül egy teljes egészben." Ez az osztatlan egész egy állandó áramlás és változás, egyfajta láthatatlan éter, amelyből minden dolog ered, és amelybe végül minden feloldódik, - még az elme és az anyag is egységesek, ugyanígy az élő és élettelen entitások sem különállóak. Bohm ezt az áramlást holomovementnek nevezi.
Mindez összhangban áll más elképzelésekkel. pl. az említett Holografikus univerzum c. könyv több megállapításával, vagy a filozófus A.N. Whitehead elveivel. Whitehead filozófiája arra utal, hogy Istennek a folyamatos változás a létezésmódja. A létezés kaland, amelynek célja a szépség és a komplex rend elérése, az ellentétes érzések harmonizálódása.
ISTENNEK a FOLYAMA- TOS VÁLTOZÁS a LÉTE- ZÉSMÓDJA.
A földi életben meg kell értenünk a teremtés felelősségét: a gondolatok és az érzelmek konkrét - sok esetben negatív - következményeit. Ahogy a gyermek tortát készít a sárból, úgy formáljuk ki gondolatokból, várakozásokból és érzelmekből a sorsunkat és a civilizációt, aztán pedig megnézzük, mit alkottunk.Ebben a folyamatban a legfontosabb a felelősségvállalás mellett: meg kell tanulnunk az önfegyelmet, a mások iránti együttérzést, és a pozitív vágyat a teremtésre és szeretetre, a pusztítás és gyűlölet helyett. (Seth)
“Csaknem háromszáz év után egy másik híres filozófus Jean-Paul Sartre hir- telen rájött, hogy „A tudat, amely azt mondja ’vagyok’, nem ugyanaz a tudat, amelyik gondolkozik.” Mit értett ezen? Amikor tudatában vagy annak, hogy gondolkozol, az a tudatosság nem része a gondolkodásnak. Az a tudat egy másik dimenziója. És ez az a tudat, amelyik azt mondja: „vagyok”. Ha ben- ned kizárólag gondolat lenne, akkor nem is tudnál arról, hogy gondolkozol. Olyan lennél, mint az álmodó, aki nem tudja, hogy álmodik. Olyannyira azo- nosulnál minden gondolattal, mint az álmodó az álomban fölbukkanó vala- mennyi képpel. Sok ember még mindig így él, mint az alvajáró, régi, rosszul funkcionáló gondolkodásmóddal, amelyik folyamatosan újrateremti ugyanazt a rémálomszerű valóságot. Amikor tudod, hogy most álmodsz, akkor ébren vagy az álomban. A tudat másik dimenziója lépett be ekkor a képbe. Sartre meglátásá- nak a következményei mélyre hatóak, ám ő maga is még mindig túlzottan azonosult a gondolkodással ahhoz, hogy fölis- merje felfedezésének teljes jelentőségét: a tudat új dimenziójának feltűnését.” (Eckhart Tolle: Új Föld)
(a képek nagyíthatók, egyesekben szöveggel )