„...kiderül: a különbözőnek látszó dolgok nagy sokasága végeredményben látszat. Minden egy. Hen panta einai, mondja Hérakleitosz. A dol- gok csak így szétdobálva látszanak különbözni. Tulajdon- képpen minden dolog ugyanannak az Egynek más és más megjelenése. Maszkja. Mindaz, amit láthatok és hallhatok, megehetek és megihatok, elgondolhatok és megfoghatok, az mind-mind hieratikus (szent, papi) maszkja ugyanannak az egyetlen Egynek. A C - hang éppen olyan maszk, mint a dohányfüst, az ének éppen olyan maszk, mint az ólom, a vér, a csütörtök, vagy a sárga. Minek a maszkja? Mi ez az Egy? … Mi a bor? Hieratikus maszk. Valaki van mögötte. Valaki, aki- nek határtalan számú maszkja van, s aki ugyanabban a pil- lanatban él a Merkúr, az arany, az f-hang, a vörös szín maszkja mögött, aki egyugyanazon percben könyv, beszéd, női nevetés, pápaszem és sült kacsa…” Hamvas Béla: A bor filozófiája

“Descartes, a filozófus, azt hitte, hogy a legalapvetőbb igazságra jött rá, amikor híres kijelentését tette: >>Gondolkodom, tehát vagyok.<< Va- lójában a legalapvetőbb hibát foglalta szavakba: a gondolkodás azono- sítását a Léttel és az identitás azonosítását a gondolkodással. A kény- szeres gondolkodó - és ez majdnem mindenkire vonatkozik -  a látszó- lagos elkülönültség állapotában, a folyamatos problémák és konfliktu- sok őrülten bonyolult rendszerében él… (egyesek szerint robotpi- lóta üzemmódban - thorn). …Az elme önmagában nem hibás működésű! Csodálatos eszköz! A díszfunkció akkor kezdődik el, amikor önmagadat keresed benne, és összetéveszted azzal, aki valójában vagy. Ekkor egós elmévé válik, és átveszi az irányítást az egész életed fölött… Az, hogy meg tudsz oldani egy kereszrejtvényt, vagy hogy atombombát tudsz készíteni, még nem jelenti, hogy  elmédet használni is tudod. Ahogy a kutya szeret csontot rágni, ugyanúgy az elme is imád problémákon rágódni.  Éppen ezért fejti a keresztrejtvényeket, és ezért épít atombombát… Hadd kérdezzem meg: képes vagy-e függet- lenné válni az elmédtől bármikor, amikor csak akarsz? Megtaláltad-e már elméd „kapcsológombját ? Képes vagy-e teljesen abbahagyni a gondolkodást? Nem. Legfeljebb talán egy-két pillanatra. Akkor viszont az elme használ téged. Te öntudatlanul azonosulsz vele, és igy nem is tudsz arról, hogy rabszolgája vagy! Ez majdnem olyan, mintha tudtodon kívül megszállott lennél, és a téged megszálló lényről azt hinnéd, hogy  az te vagy. A szabadság kezdete annak fölismerése, hogy te nem a megszálló lény, tehát nem a gondolkodó vagy.  Ez az ismeret lehetővé teszi, hogy megfigyeld ezt a lényt. Abban a pillanatban, ahogy elkezded figyelni a gondolko- dót, egy magasabb szintű tudatosság kapcsolódik be. Ekkor kezdesz ráébredni. hogy a gondolaton túl létezik az in- telligenciának egy hatalmas birodalma, s hogy a gondolat csak parányi része ennek az intelligenciának. Arra is rá- jössz, hogy minden, ami igazán számít, a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke - az az elmén túli birodalomból származik. Elkezdesz fölébredni.” (Eckhart Tolle: A most hatalma)

Vidd a kurzort a képre (Dan Piraro illusztrációja, ill. Michelangelo: Ádám teremtése)

Már szó volt róla, hogy ez a látásmód rokon a védikus, a buddhista, illetve kí- nai bölcseletekkel, vallási irányzatokkal: "A keleti vallások fontos alapgondolata, hogy az érzékszerveinkkel tapasztalha- tó valóság nem a végső valóság. Az csupán a valóság felszíne, olyan, mint vala- mi díszlet, amely mögött egy más természetű, mélyebb valóság lappang, ámde ezek között a határvonal homályos, elmosódott, nem teljesen definiálható. Hogy mi a mélyebb valóság lényege, azt szavakban megmagyarázni nem lehet. Bár- miféle szöveges magyarázat hasonló akadályba ütközik, mint amikor egy szüle- tett vak embernek kell megmagyarázni a citromsárga és a narancssárga színek közötti különbséget. A kínai bölcs LaoCe szerint az igazi „TAO” szavakban ki nem fejezhető." >>  Bővebben. “Szeretném látni az Istent. - Éppen őt nézed - mondta a Mester. - De akkor miért nem látom? - Miért nem látja a szem saját magát? - kérdezett vissza a Mester...” (Zen bölcsesség)

René Magritte (1898 -1967) belga szürrealista festő "Az ember fia" című mun- kája önarckép. Egy alacsony fal előtt álló embert ábrázol, arca előtt egy lebe- gő zöld almával. A festményről - szabadon idézve - Magritte ezt mondta: “..az alma elrejti a személy látható arcát... Minden, amit látunk, egy másik dol- got rejt magában, olyat, amit mindig is szeretnénk látni. Ami rejtve van, és ame- lyet a látható nem mutat nekünk...”

Az egységes egészről szóló tanítások nagyon régiek. " Tat tvam aszi” = Az vagy te: ismerd fel, hogy min- den, ami létezik, azonos önmagaddal. A védikus tanítás ( upanisadok ) szerint ugyanis valamennyi - ob- jektív és szubjektív - jelenség egységet alkot, ezek ugyanazon végső abszolút valóság megnyilvánulá- sai, és a végső egységnek mi is részei vagyunk ( Héjjas István: Ezotéria és/vagy tudomány). Hamvas Béla is erre céloz a Bor filozófiájában, amit imakönyvnek szán az ateisták számára, és szerin- tem Orosz István verse is, nem beszélve Eckhart Tolle gondolatairól, Magritte önarcképéről, a keleti val- lásokról, Eckhart mester, David Bohm vagy Seth megállapításairól - (lásd a lentieket).

A keleti spirituális tradíciókra, és a középkori Eckhart mester gondolataira emlékez- tet David Bohm kvantumfizikus elmélete (róla itt már beszéltünk), aki az Univerzu- mot differenciált és mégis osztatlan egészként írja le. Véleménye szerint a fizikai valóság nem különálló tárgyak gyűjteménye, hanem osztatlan egész, amely állandó dinamikus mozgásban van, amelynek minden része „összekapcsolódik és egyesül egy teljes egészben." Ez az osztatlan egész egy állandó áramlás és változás, egyfajta láthatatlan éter, amelyből minden dolog ered, és amelybe végül minden feloldódik, - még az elme és az anyag is egységesek, ugyanígy az élő és élettelen entitások sem különállóak.” Bohm ezt az áramlást holomovementnek nevezi.

“Csaknem háromszáz év után egy másik híres filozófus Jean-Paul Sartre hirte- len rájött, hogy „A tudat, amely azt mondja ’vagyok’, nem ugyanaz a tudat, ame- lyik gondolkozik.” Mit értett ezen? Amikor tudatában vagy annak, hogy gondol- kozol, az a tudatosság nem része a gondolkodásnak. Az a tudat egy másik di- menziója. És ez az a tudat, amelyik azt mondja: „vagyok”. Ha benned kizárólag gondolat lenne, akkor nem is tudnál arról, hogy gondolkozol. Olyan lennél, mint az álmodó, aki nem tudja, hogy álmodik. Olyannyira azono- sulnál minden gondolattal, mint az álmodó az álomban fölbukkanó valamennyi képpel. Sok ember még mindig így él, mint az alvajáró, régi, rosszul funkcionáló gondolkodásmóddal, amelyik folyamatosan újrateremti ugyanazt a rémálomszerű valóságot. Amikor tudod, hogy most álmodsz, akkor ébren vagy az álomban. A tudat másik dimenziója lépett be ekkor a képbe. Sartre meglátásának a követ- kezményei mélyre hatóak, ám ő maga is még mindig túlzottan azonosult a gondolkodással ahhoz, hogy fölismerje felfe- dezésének teljes jelentőségét: a tudat új dimenziójának feltűnését.” (Eckhart Tolle: Új Föld. - link1 - link2)