DOCTOR WHO: A kozmológus teológiai utószava
és Seth kiegészítése
Majd
így
folytatja:
“Milyen
lehetne
egy
ilyen
k
reatív
világegyetem
?
Nos,
ezt
igazán
lehetetlen
lenne
pontosan
előre
megjósolni. És úgy látszik, mintha ez lenne a helyzet azzal a világegyetemmel, amiben mi élünk.
Az
információelméleti
szakemberek
úgy
találták,
hogy
ha
az
egész
világmindenség
egy
számítógép
lenne
,
vagy
át
lehetne
alakítani
valamilyen
módon
egy
elméletileg
legnagyobb
kapacitású
számítógéppé,
ez
a
számítógép
képtelen
lenne
előre
jelezni
minden
jövőbeli
eseményt.
Ezen
kívül
egy
kreatív
világegyetem
olyan
hatóerőket
váltana
ki,
amelyek maguk is kreatívok, vagyis megint csak megjósolhatatlanok.
Jó
volna,
ha
ez
a
hatóerő
kikutatná
a
világegyetem
működését,
szétválogatva
a
megjósolhatót
az
előre
nem
látható
ból,
és
kialakítaná
azt
az
elméletet,
amely
megmagyarázná
a
kettő
közötti
különbséget.
És
ezt
teszi az emberi értelem.
Még
jobb
lenne,
ha
a
gondolkodó
lények
rájönnének
arra,
hogy
mindannyian
hasonló
helyzetben
vannak:
"ugyanannak
a
hajónak
a
szegény,
tudatlanságban
élő
legénysége”
-
Adlai
Stevenson
megfogalmazásában
-,
akik
ép-
pen
ezért
megértően
bánna
k
egymással,
és
azt
hangsúlyozzák,
Isten
a
szeretet
.
És
így
is
teszünk,
csak
sajnos
nem
elég gyakran.
-
És
ténylegesen
így
is
van:
Isten
hangja
a
csend
hangja.
Bármi
is
az
ok,
Isten
Jób
könyve
óta
nem
beszél,
és
általában
felhagyott
azzal,
hogy
beavatkozzon
az
emberiség
életébe...
A
huszonkettedik
zsoltár
írója
így
siránkozik:
"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"
Nem tudhatjuk, hogy csak elhagyott minket, vagy soha nem is volt itt, és biztos, hogy sohasem fogjuk megtudni.
*
De
meg
kell
tanulnunk
együtt
élni
ezzel
a
titokzatossággal
-
ami
a
kereső
lélek
velejárója
-
és
a
csillagok
csendjével.
Mindazok,
akik
őszintén
készek
arra,
hogy
tanuljanak
-
legyenek
akár
ateisták,
akár
hívők,
tudósok
vagy
misztikusok
-
azonosan
gondolkodnak
abban
a
vonatkozásban,
hogy
nem
egy
bizonyos
hittel
rendelkeznek,
hanem
általában
hisznek. Ennek megnyilvánulása a nagyrabecsülés, a csend ékesszólásának tisztelete.
A tudós utószavát érdemes kiegészíteni a szellemvilág, esetünkben Seth idevágó gondolataival.
„
Minden
Létező
a
maga
természetéből
adódóan
meghaladja
a
tevé-
kenység,
a
tudat,
a
valóság
minden
dimenzióját,
miközben
része
mindegyik-
nek.
Minden
arc
mögött
egyetlen
arc
rejtőzik,
de
ez
nem
azt
jelenti,
hogy
az
egyes ember arca nem a sajátja.
Isten
tehát
mindenekelőtt
teremtő,
és
nemcsak
a
fizikai
világegyetem
terem-
tője,
hanem
a
lehetséges
létezések
végtelen
változatosságának
teremtője:
sokkal
nagyobb
tehát,
mint
a
tudósaitok
által
ismert
fizikai
univerzum.
Nem
is
olyan
egyszerű
a
történet,
hogy
elküldte
a
fiát
élni
és
meghalni
egy
apró
bolygóra...
Isten
több,
mint
az
általa
teremtett
összes
lehetséges
valóságrendszer
együttese
de
mégis
benne
van
mindegyikben,
kivétel
nélkül.
Benne
van
tehát
minden
egyes
férfiban
és
nőben.
Benne
van
ugyanígy
minden
egyes
pókban,
árnyék-
ban,
békában…
Istent csak megtapasztalni lehet, és saját létezésetek által meg is tapasztal-
játok Őt, akár tudtok erről, akár nem. Isten azonban nem férfi és nem is nő, a
hímnemű személyes névmást csak kényszerűségből használom.
Kikerülhetetlen igaság, hogy Isten a ti fogalmaitok szerint nem emberi, és a ti
fogalmaitok szerint nem is személyiség.
A személyiségről alkotott ideáitok túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy ma-
gukba foglalják az Ő sokdimenziós létezésének megszámlálhatatlan oldalát.
Másfelől azonban Isten is ember, amennyiben minden egyes ember részét ké-
pezi, és mérhetetlen létezésében Neki is van emberi ideaképe, amelyhez vi-
szonyulni tudtok. A szó szoros értelmében testté lett, és közöttetek jár, hiszen Ő alkotja a ti testeteket, és
Ő adja az
energiát, amely életerővel és érvényességgel ruházza fel a ti egyedi sokdimenziós lényeteket
, amely aztán saját ideá-
itoknak megfelelően formálja ki anyagi képmásotokat.
Tehát ennek az egyedi, sokdimenziós Énnek, vagyis
a léleknek is örök érvényessége van
. Minden Létező energiája,
felfoghatatlan vitalitása tartja fenn, Tőle kapja energiáját és folyamatosságát. El sem lehet pusztítani tehát ezt a ti
belső Éneteket, sem megsemmisíteni. Osztozik Minden Létező összes képességében.
Teremtenie kell
tehát, miként Ő is teremtetett, mert ez a létezés összes dimenziója mögött rejlő
nagy adomány
:
Minden Létező forrásának túláradása." --
(
Seth
könyve
: A lélek örök
érvényessége.)
Seth létmagyarázata helyenként felfoghatatlan, de az alábbiak számunkra is érthetőek és megvalósíthatók:
(A Seth oldalakat lásd fent a DOCTOR WHO menüpontban).
Nézd meg az alábbiakat is: mit mondanak a keleti vallások, Hamvas Béla, Orosz István, Eckhart Tolle, René Magritte,
Eckhart mester, David Bohm - vagy a neves SciFi író, E. F. Russell minderről.
Isten keze lehet egy emberi kéz, lehet a tiéd, ha szerető kedvességgel nyújtod ki, és Isten hangja lehet
a te hangod, ha az igazságot mondod."
A mi világegyetemünkben van egy ilyen hatóerő,
ami látványos módon sikeresen fordítja meg az
entrópia (en1 en2) ellentétes hatását, és lehetővé
teszi meglepő dolgok végbemenetelét. Ezt nevez-
zük életnek.
Végül egy kreatív világegyetemben Isten nem hagyna nyomot saját jelenlétéről, minthogy ezzel
megfosztaná a kreatív erőket függetlenségüktől, és azok irányát a válaszok keresésére irányuló
aktív törekvés helyett az egyszerű könyörgés felé irányítaná.
A témát a kozmológus Timothy Ferris így összegzi a Világmindenség c.
könyvének utolsó fejezetében, az ”Elfogultságtól mentes teológiai utó-
szó”-ban (ahonnan a fenti abszurd idézet is származik):
"Sokkal inkább helyénvalónak tűnik az a szemlélet, hogy Isten a Világ-
egyetemet a saját spontán teremtőerejének érdekében hozta létre; hogy
azt akarta, a természet hozzon létre meglepetéseket, olyan jelenségeket
és eseményeket, amelyek kimenetelét ő sem látja előre.”
.
“Egy talmudmagyarázó iskolában több órán keresztül vitatkoztak Isten létének bizonyítékairól.
Végül az egyik rabbi felállt és így szólt: - Isten olyan hatalmas, hogy nincs is szüksége arra, hogy létezzen."
(Victor Weisskopf)
Kreatív Tudat
7. Teológiai utószó
* sokan tudjuk, hogy itt van.. (thorn)
"A földi életben meg kell értenünk a teremtés felelősségét: a gondolatok és az érzelmek konkrét - sok esetben
negatív - következményeit. Ahogy a gyermek tortát készít a sárból, úgy formáljuk ki gondolatokból,
várakozásokból és érzelmekből a sorsunkat és a civilizációt, aztán pedig megnézzük, mit alkottunk. Ebben a
folyamatban a legfontosabb a felelősségvállalás mellett: meg kell tanulnunk az önfegyelmet, a mások iránti
együttérzést, és a pozitív vágyat a teremtésre és szeretetre, a pusztítás és gyűlölet helyett." (Seth megszólal)