© þ thorny question

Univerzum: SciFi és tudomány - Antropikus elv - Multiverzum

 Kozmosz a fantasztikus irodalomban J.R. Dos Santos portugál író Az Isteni formula c. rendkívül olvasmányos kalandregénye az alábbi kerettörténetben az egymást követő Világegyetemek (nála Isten) újrateremtéséről szól. A cselekmény szerint a Kozmosz úgy van megtervezve , hogy a belső fejlődése, az egyre bonyolultabbá váló önfenntartó lényei révén saját magát birtokba vegye, azaz önmagára ébredjen. Ebben a folyamatban az ember által teremtett számítógépes intelligencia egyesülhet a szerves anyag alapú intelligenciával, magával az emberrel. Mivel a földi élet egyszer lehetetlenné válhat (csak remélni tudjuk, hogy ez nem a közeljövőben, világháború és / vagy környezeti katasztrófa miatt fog megtörténni, hanem pl. a Nap vörös óriássá történő felfúvódása miatt, ami szerencsére évmilliárdok múlva következik be) , az így kialakuló hibrid lények - amelyek a szén alapú váznál e llenállóbb hardverrel fog nak rendelkezni - ősükhöz, az emberhez hasonló "univerzális konstruktőrként" fokozatosan benépesítik a környező bolygókat, majd elterjednek az egész Kozmoszban. Végül egymással egyesülve egy szuper-intelligencia jön létre, amely a - már az összehúzódó, a "Big Crunch" felé haladó - Kozmosz ura lesz. Olyan képességekkel rendelkezik, hogy egy újabb Kozmoszt képes szülni azzal, hogy pontosan beállítja a kezdeti feltételeket. (a képek nagyíthatók, egyesekben szöveggel ) Az újrateremtésnek ezt a gondolatát Santos - mint ahogy Isaac Asimov, a híres amerikai író és biokémikus A végső kérdés (The Last Question) c. SciFi novellájában - feltehetően a Hinduizmusból kölcsönzi, de Santos nem beszél arról, hogy a folyamat első Világegyetemét ki és hogyan teremtette, illetve Asimov is egy olyan "Isten" leírását adja, aki a rendszeren belül fejlődött ki. A Hinduizmus egyik iskolája szerint a világ Isten emanációja. Isten kibocsátja magából Brahmá istent, aki demiurgoszként berendezi a világot. Brahmá is véges életű. Élete folyamán részleges világvégék és újjászületések követik egymást. Ha Brahma élete letelik, az egész világ elpusztul, minden visszaalakul ősmatériává, amelyből a teljes nyugalom hosszú időszaka után ismét új világ keletkezik (  Glasenapp : Az öt világvallás). A Santos és Asimov által leírt "Isten" lényegében Brahmának felel meg, aki a rendszeren (világ) belül létezik (a hinduizmus más irányzatai más változatokról beszélnek), egy másik híres SciFi író E.F. Russel pedig Isten egy panteista átalakulását írja le .  Kozmosz a tudományban  Antropikus elv A Kozmosz tervezett szerveződését illetően az ún. antropikus elv azt jelenti, hogy a világot olyan szándékkal teremtették, hogy élet legyen benne (lásd Barrow és Tipler / 1986 /, továbbá Paul Davies fizikusok / 2007 / e témában megjelent könyveit, vagy Héjjas István - Tudatosság és értelem az Univerzumban c. cikkét ). A tervezettségről az ÉLET oldalon is olvashatsz. - Mindehhez a természeti törvények és állandók olyan fokú összehangolása szükséges, amelyet a fent említett portugál író, Dos Santos így ír le érzékletesen a könyvében: "...az Univerzum pontosan a kellő mértékben tágult ki, aztán az ősi hőmérséklet, az anyag homogenitása, az anyag minimális előnye az antianyaggal szemben, a finomszerkezeti állandó pontos értéke, az erős kölcsönhatás, az elektrogyenge kölcsönhatás és a gravitációs erő értékei, a héliummá alakuló hidrogén pontos mennyisége, a szén képződésének rendkívűl finom folyamata, a mágneses mezőt létrehozó fémek jelenléte a Föld magjában, bolygónk dőlésszöge...szóval minden. Elég lenne egy egy apró változás valamelyik tényezőben, és nem lenne élet. De nem, minden egybevág... Ez egy kicsit olyan, mintha körbeutaznám a világot és minden országban vennék egy lottószelvényt. Aztán amikor hazatérnék, észrevenném, hogy mindegyikkel megnyertem a főnyereményt. Az összessel!... Nyilvánvalóan nincs kizárva, hogy olyan fantasztikus szerencsém legyen, hogy valamelyik országban megnyerjem a főnyereményt. Az azonban már igazán rendkívüli lenne, hogy két országban is ölembe hullana a szerencse. De hogy minden országban megnyerjem a lottót, az teljesen elképzelhetetlen. Rögtön gyanús lenne Nem kellene zseninek lennünk ahhoz, hogy észrevegyük: itt valami különös dolog történt, nem?... csalás vagy ilyesmi. Az biztos, hogy előre meg lett tervezve az egész... "  Multiverzum elmélet A multiverzum elmélet a tervezettséggel ellentétben azt mondja, hogy a mi Világegye- temünket létrehozó Ősrobbanás csak egyike annak a sok (valószínűleg végtelenül sok) hasonló eseménynek, amelyek "univerzumok" sokaságát teremtik meg. Az elmélet erénye, hogy természetes és egyszerű magyarázatot kínál arra, miért ilyen titokzatosan alkalmas a Világegyetem az élet számára: hiszen a megfigyelők csak azokban az univerzumokban jönnek létre, ahol a feltételek véletlenül "éppen megfelelőek". Az élettel szemben ellenséges univerzumok túlnyomó többségben vannak ugyan, de definíció szerint sterilek, így megfigyeletlenek maradnak. A MULTIVERZUM leírására több fizikai modell létezik: • Végtelen univerzumok Az elmélet szerint az Univerzum nagy léptékkel mérve nagy valószínűséggel sík szerkezetű (azaz nem görbült) és végtelen kiterjedésű (a sík univerzum nem a földi fogalmaink szerinti kétdimenziós síkot jelenti, hanem azt, hogy az univerzum geometriai jellemzői a síkéhoz hasonlíthatók. A legújabb mérések szerint a Világegyetem geometriai szerkezete nagyon közel áll a síkhoz, az attól való eltérés legfeljebb 0,4 százalék) . A sík szerkezetből és a végtelen kiterjedésből az következik, hogy egy ponton túl ismétlődések vannak benne, ugyanis a részecskék elrendezésének nagy, de véges számú lehetőségével számolhatunk térben és időben. Vagyis ha elég messzire távolodunk a téridőben, találkozhatunk ugyanazzal az elrendeződéssel, ugyanazzal a világgal, amiben élünk. Abban a másik világban az „ikertestvérünk” lehet pontosan ugyanolyan, mint mi vagyunk, de viselkedhet  eltérően , vagy az élete  gyökeresen más mint a miénk. Mivel az ősrobbanás óta eltelt időben a fény nagyjából 13,7 milliárd fényév távolságra jutott el, a téridő ezen a távolságon túl önálló univerzumnak tekinthető. • Buborék univerzumok Az „örök infláció” néven is ismert elmélet szerint (az „infláció” kozmológiai kifejezés, azt jelenti, hogy az ősrobbanás után az univerzum mintegy léggömbként felfújódik és tágul). Lényege, hogy a felfújódás a tér egyes szegleteiben megállt, míg máshol tovább folytatódott. Ennek következtében a megálló és felfújódó térrészek között „ buborék univerzumok” létezhetnek. Ezekben az univerzumokban az alapvető fizikai állandók és a fizika törvényei teljesen eltérőek lehetnek. Az elmélet egyik kidolgozója Andrej Linde , akinek a modellje szerint a felfúvódás valójában sohasem ér véget. Mindig van a térnek olyan tartománya, ahol épp most kezdődik a felfúvódás, miközben más buborékok leélik életüket és elpusztulnak. Elkerülhető-e a "világvége" oly módon, hogy Linde elmélete szerint az idők végezetéig átköltözünk egy fiatalabb buborékba? Fent említett SciFihez hasonlóan Linde arra a következtetésre jut, hogy: " A túlélés egyetlen, pillanatnyilag elképzelhető stratégiájának az látszik, hogy az öregedő buborékokból átvándorlunk az újabbakba." • Párhuzamos univerzumok A húrelméletből ered az az elképzelés, hogy az ismert és érzékelhető négy téridő dimenziónál több is lehet, ahol más univerzumok a miénkhez hasonlóan négydimenziósak, de más dimenziókban léteznek. Az elmélet egyik következtetése, hogy ezek a párhuzamos univerzumok fizikailag bár közel helyezkedhetnek el egymáshoz képest, de normál esetben nem érintkeznek egymással, - azonban egyes elképzelések szerint az ősrobbanás oka két ilyen párhuzamos univerzum összeütközéséből eredeztethető, azaz ilyen esemény többször is megtörténhet. • Elágazó univerzumok A jelenlegi kvantummechanikai tudásunk alapján az elemi részecskéket valószínűségi hullámként lehet leírni, amit sok különböző valószínűségű, egyszerre létező állapot összeadódása, szuperpozíciója hoz létre. Amikor megpróbáljuk megfigyelni ezeket az egyszerre létező állapotokat, a koppenhágai interpretáció szerint valami furcsa történik: csak egyet láthatunk, mert a megfigyelés, mint külső hatás, a sokféleségből csak egyet választ ki. - Hugh Everett amerikai fizikus sokvilág elmélete (1956) ezzel szemben azt állítja, hogy a megfigyelés alkalmával minden valószínűség fizikailag megvalósul úgy, hogy ezek az állapotok a jelenlegi univerzum többfelé hasadásával más-más univerzumokba kerülnek a megfigyelővel és a mérőberendezéssel együtt. Kicsit pongyolán: a világ minden változás /cselekedet alkalmával kettéhasad a lehetséges választások irányába: az egyik világban az egyik, a másikban a másik megoldás él tovább. A z így keletkező párhuzamos világok egymástól teljesen függetlenek. Elméletét David Deutsch fizikus fejlesztette tovább. (A kvantummechanikai gondolatkísérletek egyik lehetséges metafizikai értelmezése a kvantumhalhatatlanság , miszerint - ha a sokvilág-interpretáció az igazi - a tudatos lények halhatatlanok. Everett állítólag szilárdan hitte, hogy az ő sokvilág-elmélete halhatatlanságot biztosít számára. Úgy érvelt, hogy a tudata biztosan azokat az elágazásokat követi amelyek nem a halálba vezető ösvényre visznek. Tegmark /lásd lejjebb/ viszont azt magyarázza, hogy a gondolatkísérletektől eltérően az élet- és halál-helyzetek általában nem bináris kvantumesemények sorozatán múlnak.) • Matematikai univerzumok A valóság matematika? A matematikáról már Wigner Jenő megállapította, hogy érthetetlen annak hatékonysága a természettudományokban. Max Tegmark matematikus többekkel együtt abban hisz, hogy a fizikai objektumok végső soron nem részecskékből vagy energia-húrokból állnak, hanem számokból – ez megmagyarázná a matematika világleíró hatékonyságát. Tegmark szerint az univerzum absztrakt entitások halmaza, amelyek között kapcsolatok léteznek, de valóságot csak e kapcsolatokat leíró matematikának tulajdonít (Our Mathematical Universe , 2014). „Minden matematikai struktúra valóságosan is létezik – mondja a Massachusetts Institute of Technology tudósa –, és nagyobb matematikai struktúrák tartalmazzák magát a téridőt is. Azok a matematikai struktúrák, amelyek a mi világunkban nem valóságosak, vagyis az a matematika, amit a mi univerzumunk nem használ, más világegyetemekben létezik. Hogy milyenek ezek az univerzumok, azt nehéz elképzelni, hiszen az alapvető valóság megismerésében még kezdők vagyunk.” Már szó volt arról, hogy Heisenberg is hasonló következtetésre jutott: „Úgy gondolom, hogy a modern fizika egyértelműen Platón javára döntött. Valójában az anyag legkisebb egységei nem fizikai tárgyak a közönséges értelemben; hanem formák, ideák, amelyek egyértelműen csak matematikai nyelven fejezhetők ki.” (Das Naturgesetz und die Struktur der Materie (1967), as translated in Natural Law and the Structure of Matter (1981), p. 34) Paul Davies szerint a multiverzu m-elméletek óriási hiányossága azonban, hogy az önálló létezők óriási számát tételezik fel, amelyek legtöbbje soha, még elvben sem figyelhető meg. Ez a tékozló bőség sokakat meghökkent, és azt az életbarátság extravagáns magyarázatának tartják ( Occam borotvája ) . Az elméletnek bizarr következményei vannak: például saját magunk azonos, végtelen számú másolatának létezése és a Mátrixban szereplőhöz hasonló, szimulált univerzumok. Emellett az elméletet roppant nehéz ellenőrizni. A megfigyelőket egyszerűen a szelekció közvetítőinek tartják, ezért megmagyarázatlan marad az Univerzum rejtélyes felfoghatósága (legalábbis az emberi elme számára). Szerinte a multiverzum-elméletek nem adják a létezés teljes körű leírását, mert ennek működéséhez még sok felderítetlen és nagyon „megfelelő" fizikai összefüggésre van szükség. Az összes multiverzum-elmélet további hátránya, hogy arra a következtetésre jutnak: létezniük kell hamis univerzumoknak, amelyek (számosságukat tekintve legalábbis) mennyiségileg felülmúlják a valóságosakat. Mindez ahhoz a bizarr konklúzióhoz vezet, hogy a megfigyelt Világegyetem valószínűleg hamis, ezért a fizika egyáltalán nem vehető komolyan .  Megjegyzés az Ősrobbanáshoz A fentiekben említett Ősrobbanással kapcsolatban meg kell említeni, hogy azt számos alternatív elmélet kétségbevonja. Az ősrobbanás elmélet legalább annyi megoldatlan kérdést vet fel, mint amennyire válaszolni tud. Vonatkozik ez különösen arra a szakaszra. amikor a kezdetek felé haladunk, és a másodperc egyre kisebb tartományain keresztül eljutunk egészen a Planck-időig, ahol a kvantumvilág törvényei megálljt parancsolnak az elméleti fantáziának. Továbbá az is örök probléma marad, hogyan jöhetett létre egyáltalán anyag a semmiből. Az elméletek persze változhatnak, de véleményem szerint Isten dobja el a teremtés kozmikus kockáját ( dice / Hawking ), így bármelyik elméletet választjuk, mindig a tervezettség valamilyen fajtájánál lukadunk ki (lásd még az előző oldal Elvarázsolt kastély: labirintus fejezetét).