A GLOBÁLIS VÁLLALATOK IDEOLÓGIÁJA
“A TŐKÉS TÁRSASÁGOK VILÁGURALMA OLYAN, MINTHA FÖLDÖNKÍVÜLIEK HAJTANÁK RABSZOLGASORBA AZ
EMBERISÉGET” (D.C. Korten)
A globális rendszerek kialakulásának köszönhetően a nagyvállalatoknak már mindenük van, ami egykor a nemzetállamoknak
volt. Vannak „állampolgáraik”, akiket pont úgy védenek meg, mint az államok, sokszor már nem is informálisan, hiszen min-
den állammal szemben ki tudják kényszeríteni az akaratukat.
Van rendőrségük, belső elhárításuk, hírszerzésük, más rendszerek befolyásolására szolgáló szervezeteik, minden rendű és
rangú sajtójuk, önálló kommunikációs rendszereik, oktatásuk.
Mindezekhez
illeszkedően
természetesen
minden
nagyvállalat
törekszik
arra
is,
hogy
a
„vállalati
kultúra”
elfogadott
irányait
a
dolgozói
számára
feltétlenül
érvényes
viselkedési
normaként,
egyfajta
erkölcsi-kognitív
rend-
szerként
szabja
meg
és
várja
el.
Persze
a
tulaj-
donosok
és
a
menedzsment
szerint
mindezek
a
vállalat
érdekében
fontosak,
nem
pedig
azon
kívüli hatalmi és ideológia-törekvések miatt.
Legújabban
azonban
az
is
nyilvánvalóvá
vált,
hogy
a
globális
nagyvállalatok
menedzsmentjei
már
olyan
ideológiai
keretekben
gondolkoznak,
amelyek
az
élet
minden
területére
kiterjedően
akarják
szabályozni
valamennyi,
velük
kapcsolatba
kerülő
ember
létezését.
Ezt
azért
tehetik
meg,
mert
az
általuk
létrehozott
és
uralt
technológia
elképesztő
mértékben
lett
a
min-
dennapi
élet
része
a
fejlett
és
a
kevésbé
fejlett
társadalmakban.
Olyan
mennyiségű
és
minőségű
adathoz
jutnak
hozzá
az
emberek
tevékenységéről,
kapcsolatairól,
amire
soha
egyetlen
diktatúra
sem
volt
még
képes.
A
liberális
jogvédők,
akiket
egész
véletlenül
ezek
a
nagyvállalatok
pénzelnek,
csak
a
nemzeti
kormányoktól
és
azok
túlhatalmától
akarják
megvédeni
az
embereket,
a nagyvállal
atoktól nem.
Egyszerre kezdődött meg a működéshez szükséges ideológia totalitásként történő használata a vállalati szervezeteken be-
lül és kívül. Azaz a nagyvállalati küldetésnyilatkozatokból – amelyek eredetileg a vállalatot helyezték el a világban – mára
egyetemes ideológia lett, olyasmi, ami a valóságot, illetve a valóságról elmondható narratívát próbálja a vállalati érdekhez
igazítani. Mondjuk ki: a globális kapitalizmus egyetemes érdekartikulációja zajlik a technológiaközpontú értékvilágok meg-
fogalmazásán keresztül.
A nagyvállalati elitek ugyanis a legrosszabb fajta technokraták, akik az egész világot és az embereket a vállalatuk által használt és eladni
kívánt technológián keresztül értelmezik. Vagyis a vállalati technológia sikerességének érdeke mozgatja őket, semmi más.
A vállalati értelmiség is ennek a szolgálatában áll, sokszor függetlennek aposztrofálva magát segédkezik abban, hogy a mé-
dia még nem uralt formái is természetesnek mutassák be a technológia használatát.
Számos multinacionális vállalat menedzsmentje viselkedik egy totalitárius rendszer elitjeként, megszabva a dolgozóinak, mi-
lyen ideológiákat használhatnak, és miféle értékvilágokat kell kötelezően elkerülniük. Természetesen nemcsak „használni-
uk” kell a munkavállalóknak a vállalat által preferált ideológiát, hanem hinniük is kell benne. A vállalati ideológia már nem
lehet diskurzus tárgya.
Újdonatúj fejlemény, hogy a multinacionális vállalatok a szolgáltatásaikat igénybe vevő emberektől és kisebb cégektől is
elvárják a nagyvállalati ideológia elfogadását. Először lopakodó módon, hallgatólagosan, majd később, a szoktatási folya-
mat végén kifejezetten is.
A dolog akkor válik feltűnővé, amikor tartalomszolgáltató óriások – a médiára korábban jellemző véleménypluralizmust elvetve –
véleménymonopóliumként lépnek fel, és nem pusztán kiszolgálják, de alakítani is akarják a valóságról kialakított elképzelé-
seinket. Miközben a nagyvállalatok korábban csak átvették, felhasználták a liberális ideológiát, addig a hatvanas-hetve-
nes évek óta aktívan is kiveszik a részüket a teljes gazdasági szabadság ethoszának jogi dogmává emeléséből.
Abban is meglátták a gazdasági terjeszkedés lehetőségét, hogy a liberalizmus gazdasági változatára 1968 után a kultúr-
marxizmus* összes hordaléka rátapadt. S míg kezdetben egyszerűen a liberális értékvilág kiszolgálását látta üzletnek a
vállalati logika, mára közvetlenül is részt vesz az úgynevezett kulturális baloldal ideológiai szerkezetének megteremtésé-
ben. Alapítványokon, civil szervezeteken, egyetemi kutatások támogatásán keresztül segíti az értékartikulációt, sőt ma
már értékdiktatúrát, amely a multinacionális vállalatok számára természetesen kényelmes érdekérvényesítéssel párosul.
A szabadságfetisizmus, a társadalom alapvető rendszereinek (család, nemzet, nemi szerep, vallás, tudomány, társadalmi szervezet stb.)
dekonstrukciójának köszönhetően a nagyvállalati érdekérvényesítés egyre kevesebb akadályba ütközik. Külön magyarázatra szorul,
hogy miért érdeke a nagyvállalati eliteknek a hagyományos társadalom teljes megsemmisítése, amikor teljesen egyértel-
mű, hogy az rövid távon is olyan drámai egyensúlyvesztésekhez vezet, amire jelenleg semmiféle megoldás nem körvonala-
zódik. Ezért beszélünk ideológiáról, és nem valamiféle szándékolt folyamatról vagy spontán társadalmi változásról.
A nagyvállalati ideológiák a nagyvállalati elitek szociológiai és pszichológiai jellegzetességeit tükrözik, az ő eltorzult, a nor-
mális emberi léttől elszakadt életviláguk és értéktapasztalatuk alapján jöttek létre az általuk finanszírozott, hasonlóan a valóság-
tól már szeparált egyetemi, értelmiségi közegekben.
A nagyvállalati elitek struktúrája és mindennapi működési módja teljes rejtély, üzleti titok a köz számára, de azt tudjuk, hogy legyen
szó technológia- vagy médiavállalkozásról, ezek az emberek nemcsak támogatói a kultúrmarxizmus minden őrületének, a
genderelmélettől (most már -gyakorlattól) az iszlám invázió támogatásáig, hanem igazából alanyai is.
Ezek az emberek a mindennapiság, a normalitás halálos ellenségei, mert saját személyes sorsukból és felemelkedésükből,
meggazdagodásukból és legfőképpen a világra tett személyes hatásukból azt a következtetést vonták le, hogy a normalitás
nem érték. Nem értik, hogy a saját egyéni sikerükhöz kell sok-sok milliónyi normális ember (és az azok által alkotott és mű-
ködtetett struktúrák), akik közül kiemelkedhetnek és akikre hatással lehetnek.
Nem képesek felfogni, hogy a normalitás csak egyedi esetekben tolerálja az extremitásokat, és soha nem emeli azokat
normává. Mert az emberi közmegegyezés teszi lehetővé azokat az erőforrás-átcsoportosításokat, amelyek a nagyvállalato-
kat éltetik. Vagyis nincs gazdaság működő, egységes kultúrák nélkül. A normalitás fenntartása ugyanis hatalmas energiá-
kat igényel, nem önmagától létrejövő erőforrás, hanem a társadalmak, pontosabban a kultúrák megtermelik, nem a ter-
mészetben találják. A nagyvállalati ideológiák korlátlan és ingyen beszerezhető nyersanyagnak tekintik a normális embert.
Ennek a felismerése nélkül a nagyvállalatok csak kizsákmányoló szervezetek, amelyek a „nyílt társadalom” jelszavai men-
tén a hagyományos „zárt társadalom” erőforrásain és a természeten élősködnek és az emberiség létalapját zabálják fel.
Komoly emberek komoly tanulmányokat írnak (és más komoly emberek e tanulmányokat elolvassák és megfontolásra
érdemesnek tartják), amelyek a vízkészletek, a levegő, a tartózkodási jog, a biztonsághoz való jog és egyéb állami funkciók vagy akár
a génállomány (igen, egyebek mellett az emberi génállomány) privatizációját tartják ésszerű, számos problémára megoldást kínáló
alternatívának.
.
A nagyvállalatok érdeke az, hogy a birtokukban lévő, illetve a kutatási, fejlesztési terveikben szereplő technológiák piac-
ra kerülését emberi tabuk ne akadályozzák. A XX. század gyilkos ideológiái néhány alapvető tabu látványos megtagadásán
alapultak és vezettek több száz millió ember erőszakos halálához. Képzeljük el, mire vezethet majd egy olyan ideológia,
amely minden tabut meg akar tagadtatni az emberiséggel.
A globális kapitalizmusnak és elitjének profitszempontok mentén könnyen belátható végső célja az, hogy a szabadság
nevében az élet minden aspektusa és végső soron az élethez való jog is áruvá válhasson. Nemhiába jelentette ki D. C.
Korten: a tőkés társaságok világuralma olyan, mintha földönkívüliek hajtanák rabszolgasorba az emberiséget. A profit és a „nyílt
társadalom” logikájában ugyanis semmi nincs, ami emberi volna. Ki kell mondani: a nagyvállalati eliteknek nincs szükségük
emberekre. Sem fogyasztóként, sem munkavállalóként. Csak a működésükhöz szükséges erőforrásként tekintenek ránk.
Képek: thorn, cikk: Magyar Idők
•
Kiegészítés1:
Ha nincsenek jogállami garanciák, a techcégek két pillanat alatt lenyelik a politikai nyilvánosságot.
„Nyilvánvalóan
kezdenek
elválni
a
jogi
tények
és
a
morális
felfogás”
–
válaszolta
Schiffer
András
az
ATV
Egyenes
Beszéd
című
műsorában
arra
a
kérdésre,
hogy
a
techcégeknek
joga
van
eldönteni
az
általános
szerződési
feltételek
alapján
azt,
hogy mi jelenhet meg a felületükön.
Ismert,
az
LMP
egykori
elnöke
a
napokban
még
a
Facebook-
korlátozásokat
elszenvedő
Pestisrácok.hu
mellett
is
kiállt.
„Nem
szóltunk
akkor,
amikor
Novák
Elődöt
lekapcsolták,
mert
nem
tartjuk
magunkat
széljobbereknek,
nem
szóltunk
akkor,
amikor
a
Pestisrácokat
lekapcsolták,
mert
nem
tartjuk
magunkat
propagandistának.
Csak
egy
ponton
azon
fogjuk
kapni
magunkat
egy
szép
vasárnap
délelőtt,
hogy
nem
is
érdemes
elmenni
szavazni,
mert
az
algoritmusok
már
régen
eldöntöttek
mindent.
Ez
forog
kockán!”
–
mondta Schiffer a riporternek.
Schiffer
az
ATV-ben
felidézte:
az
elmúlt
évtizedben
megkerülhetetlenné
vált
a
social
mediában
való
politikai
megjelenés,
talán
a
2010-es
kampány
volt
az
utolsó,
amikor
ennek nem volt még akkora jelentősége.
„Onnantól
kezdve,
ha
egy
platformszolgáltató
nem
megkerülhető
helyzetben
van,
ha
nincs
szabályozás
alá
vonva,
–
nincsenek
jogállami
garanciák,
például
hogy
egy
tiltást
meg
lehessen
támadni
a
bíróságon
–
akkor
két
pillanat
alatt
ezek
a cégek le tudják nyelni a politikai nyilvánosságot, és ezen keresztül a politikai hatalmat” .
(Forrás: mandiner.hu, atv.hu)
* Kiegészítés2:
„A politikai korrektség egy marxista ideológia, amelynek gyökerei az első világháború utáni időszakra nyúlnak vissza, ami-
kor a munkásosztályból kiábrándult marxisták (például Lukács György, Antonio Gramsci, Max Horkheimer, Herbert Mar-
cuse) létrehozták az úgynevezett Frankfurti Iskolát, amely Freud tanítását is felhasználva teljesen új alapokra helyezte a
marxizmust, a jövedelemelosztás helyett a kulturális kérdéseket állítva a középpontba, emiatt azután ezt az irányzatot
kulturális marxizmusnak is nevezik.
Módszerük az úgynevezett kritikai elmélet volt, ami a gyakorlatban a tradicionális nyugati értékek és intézmények meg-
kérdőjelezését jelentette. Ennek része a szexuális felszabadítás, a gender elmélet, a mindenféle kisebbségek preferálása
a többséggel szemben. A tradicionális értékekhez ragaszkodókat pszichológiailag kiegyensúlyozatlannak, szélsőséges-
nek, sőt fasisztának tekintették.
E filozófia képviselői a német diákvezér, Rudi Dutschke által ajánlott „hosszú menetelés” során az utóbbi évtizedekben
elfoglalták a nyugati világ intézményrendszerét és nézetrendszerük kizárólagossá vált a főáramlatú (jobb- és baloldali)
pártokban, a kormány- és egyéb hivatalokban, az Európai Unió intézményrendszerében. Az ellenvéleményeket tradicio-
nális kommunista módszerekkel (elítélés, kitaszítás, büntetés, börtön) torolják meg. Jó példa erre a tradicionális család-
modellt védelmező Ákos esete a Magyar Telekommal.
A tradicionális kommunista ideológia alól felszabadult Kelet-Európa, a liberálisnak nevezett kisebbségétől eltekintve, még
mentes a kulturális marxizmustól, ezért a jelentős szembenállás a nyugati országok és az Európai Unió establishmentjé-
vel, és ezzel magyarázható az a kritika is, amely ezeket az országokat, különösen Magyarországot, egyes nyugati politiku-
sok és a nyugati sajtó részéről éri.”
(Forrás: Magyar Hírlap)
A globális vállalatok, különösen az infokommunikáció területén, egyfelől sok pozitív dolgot adtak a világnak, de olvass bele
bele az alábbi cikkbe, és nézd meg az "Erő sötét oldalát" is.
.
Mi lenne, ha a világmárkák saját
valutával rendelkeznének? És ha
ez megtörténne mi illusztrálná
legjobban az egyes cégeket? Ezen
tűnődött el Jade Dalloul francia
designer. A projekt bemutatja,
hogy a cégek milyen szerepet
töltenek be a globális gazdaság-
ban, ahol multinacionális válla-
latok uralkodnak, pénzügyi erejük
pedig meghaladja sok országét.
•
Kiegészítés3:
Soha még rendszer nem gyarmatosította ennyire az életvilágot. Céljuk az, hogy
minden más technológia használatát ellehetetlenítsék, vagyis az eufémiz-
mussal közösségi oldalnak nevezett technológia tulajdonosainak például
az, hogy minden hagyományos emberi kapcsolatot áttereljenek a saját
szervereikre.
Számos multinacionális vállalat menedzsmentje viselkedik egy totalitárius
rendszer elitjeként, megszabva a dolgozóinak, milyen ideológiákat használ-
hatnak, és miféle értékvilágokat kell kötelezően elkerülniük. Természete-
sen nemcsak „használniuk” kell a munkavállalóknak a vállalat által prefe-
rált ideológiát, hanem hinniük is kell benne. A vállalati ideológia már nem
lehet diskurzus tárgya.
© þ thorny question