Huxley vs. Orwell Aldous Huxley és korábbi tanítványa, George Orwell írta azt a két, vitathatatlanul legnépszerűbb regényt, amelyek a Nyugat disztopikus (negatív utópia) jövőjét mutatják be. A hozzáértők évtizedek óta gondolkodnak arról, hogy a két, egymástól teljesen különböző totalitárius rémálom közül Huxley Szép új világa, vagy Orwell 1984-e valósulhat-e meg (vagy, amint egyesek állítják, már meg is valósult). Stuart McMillen egy rövid képregénnyel érzékletesen mutatja be a két könyv legfontosabb, egymással ütköző gondolatait. A képregényt – általam magyarított fejlécekkel – alább láthatod (McMillen a fejléceket Neil Postman könyvéből - "Halálba szórakozzuk magunkat: nyilvános értekezés a tömegszórakoztatás korában” - vette).
.
Huxley Szép új világából (1932) néhány fenti fogalom magyarázata, ahogy egyes illusztrátorok képzelték: Korlátlan szabadszerelem (orgy porgy)
Szabadtéri szupersport (centrifugal bumblepuppy) „Milyen sporttevékenységet folytatott ma délután? – érdeklődött felé fordulva a bal oldalán ülő lány. – Gátgolfozott, vagy az elektromágnesessel foglalkozott?”
Nézd meg ezeket is: Brave New World: Use of Drugs Soma Coma "Szóma, ha mondom, segít a gondon, már egy köbcenti helyrebiccenti" Brave new world? Dystopias in film and literature (Szép új világ? Negatív utópia filmekben és az irodalomban) Részlet Czigányik Zsolt Disztópiák értelmezése c. publikációjából: "Huxleynál az „Orgia Forddal”, míg Orwellnél a „Két Perc Gyűlölet” az a liturgikus esemény, amely híven tükrözi a fiktív vi- lág fontos jellemzőit. Már a nevük is tökéletesen kifejezi a két világ közti alapvető különbséget: a gyönyör és a gyűlölet világa külsőségeiben nem is hasonlíthatna kevésbé, mégis azonosak az emberi szabadság megszüntetésében. Mindkét liturgia rendszeres, és többé-kevésbé kötelező (persze az 1984 burgessi értelemben vett átmeneti fázisra jellem- ző szigora itt is érvényesül: ott munkahelyi kötelesség, senki nem késik el, míg Huxleynál csak kéthetente kell elmenni a Fordson Közösségi Dalárdában találkozó szolidaritási csoportba, s a későn érkezőknek csak a pelágiánus államhatalom- ra jellemző álszigorú figyelmeztetés jár), mindkettő szellemi középpontjában a társadalom misztikus vezetője áll. A főszereplő mindkét esetben lényegében akarata ellenére vesz részt az eseményen, és egyik sem érzi jól magát, de nem is tudja kivonni magát a közösség hatása alól. Az Orgia Forddal egészen egyértelműen a katolikus szentmise kifordítása: egy személy vezeti, aki T-jelet vet, később him- nuszéneklés után a résztvevők magukhoz veszik az eperfagylaltos szóma szeretetkelyhét, s Ford, illetve a Felsőbb Lény eljövetelét várják. A keresztet felváltó T-jel, amit Huxley igen következetesen használ (vö. Charing T állomás) eredendően a Ford T-modellre utal, de jelképiségében távolabbra mutat: „Minden keresztről levágták a felső szárát, és T lett belőlük”. A világellenőr nem teszi hozzá, hogy a kereszt felső szárának levágásával együtt a korpusz fejét is le kellett vágniuk, így a T-szimbólum valódi értelméhez jutunk: a fejétől megfosztott Egyház, vagyis Krisztus teste a fő nélkül."
A scifi.hu szerint Huxley és Orwell disztópiái egyaránt valósággá váltak. „A világ más-más pontjain, különböző kultúrákban, illetve egy kultúrán belül is a különböző társadalmi rétegekben másképp valósul meg az emberek irányítása. Mai, modern Szép új világunk élvezetekre és az információáradatra épülő társadalom-irányítása elképzelhetetlen a fejlődő világ országai- ban, ahol az emberek többségének még a tiszta víz sem áll rendelkezésére, nem hogy az internet.” Az ’1984’ és a ’Szép új világ’ is homogén világot fest le, megmutatja annak groteszk voltát, de mind a kettő téved abban, hogy a valóság sohasem homogén. Ehhez azért érdemes hozzátenni, hogy a fejlődő országok is a fejlett Nyugat ‘Szép új világát’ szeretnék megkapni, legfeljebb egy kis fazon-átalakítással, és a fejlett? Nyugat is nagy erőkkel dolgozik ezen.
© þ thorny question