© þ thorny question

Interaktív Világegyetem - Akasha mező - holografikus Univerzum

 Interaktív Világegyetem A Koppenhágai Interpretáció a kvantummechanika egyik értelmezése. Kvantumfizikai kísérletek bizonyítják, hogy egy elektronnak már a megfigyelése is hat a tulajdonságaira. A kísérletek arra engednek következtetni, hogy a megfigyelés egyfajta teremtő aktus, azaz a tudat teremtő módon vesz részt a folyamatban. Ennek alapján egyes tudósok szerint a Világegyetem is csak a megfigyelők révén válik valóságossá. Ezek a dolgok egy olyan interaktív Világegyetemet takarhatnak, amelyet (részben) mi alakítunk. J. A. Wheeler (1911 – 2008), a híres amerikai elméleti fizikus felvetése szerint olyan univerzumnak vagyunk a részei, ami folyamatban lévő mű; aprócska foltjai vagyunk a világegyetemnek, mely önmagára tekint – és építi önmagát. Nemcsak a jövő nem meghatározott még: a múlt sem az. Az említett jelenségek teljesen felrúgják azt, amit eddig a világról tudtunk: úgy néz ki, hogy a tudat alakítja a valóságot. Wheeler: “A kvantumvilágból megtanuljuk, hogy szét kell zúznunk a páncélüveget, amely bennünket az Univerzumtól elválaszt, ha csak egy olyan aprócska dolgot akarunk is meg- figyelni, mint egy elektron. A régi fogalmat, hogy az Univerzum passzív megfigyelői va- gyunk, törölni kell a könyveinkből és a „résztvevő” szóval kell helyettesítenünk.” Érdekes adalék ehhez Edmund Husserl német filozófus (1859 – 1938) tudománykriti- kája, amit Karsai Gábor fogalmaz meg egy írásában: „...A modern kor válságának fő oka tehát Husserl szerint az, hogy a tudományok megfe- ledkeztek környező világunk tapasztalásának szubjektív (emocionális, intuitív stb.) tartalmairól. Hétköznapi valóságunk nem egy matematikailag determinált, tehetetlen és mechanikus világ, hanem "eleven mező, hangulatoknak és átváltozásoknak alávetett nyílt és dinamikus táj". Még a tudósok is ebből a meghatározatlan tapasztalati mezőből kiindulva vizsgálódnak, a szubjektív tapasztalás eleven pulzálása nem szakítható ki az elemzett dolgokból. Sohasem válhatnak a világ puszta szemlélőivé, mert motivációikat, emócióikat, értékeléseiket, értelmezéseiket mindig ebből a nem-teoretizált, spontán módon megélt tapasztapasztalati világból  merítik … - A téma művelődéstörténeti értelmezését lásd még Hankiss Elemér esszéjében: Kvantummechanika és az élet értelme. Timothy Ferris “A Világmindenség” c. könyvében ezzel kapcsolatban ezt idézi (Helyünk a világban fejezet): Isten így szólt Ábrahámhoz: "Ha én nem lennék, te nem lennél itt." "Tudom, Uram" válaszolta Ábrahám, "de ha én nem lennék, senki nem gondolna Rád." (Régi zsidó bölcsesség) Az emberiség nagy tudásra tett szert a környezete megismerésében, de minél több dolgot ismerünk meg a világról, annál több új kérdőjel keletkezik. A Kozmosz engedi magát megismerni, mégis elfátyolozza az alapvető kérdéseket. Nem ismerjük a Kozmosz igazi szerkezetét, a tömegének 95%-át kitevő ún. sötét energia és sötét anyag és még sok minden rejtély előttünk (egy csavar: magyar tudósok újabb kutatása szerint az Univerzum gyorsuló tágulása a sötét energia nélkül is megmagyarázható). Nem ismerjük, hogy mi az egyébként létező telepátia, a  távgyógyítás, a "tisztánlátás" vagy éppen az evolúció valódi mechanizmusa; lehet, hogy a módszereinkben van hiba.  Akasha mező, kvantumvákuum A jelenségek tér-idõ világa mögötti láthatatlan valóságot az ókori indiai bölcseleti művek, az Upanisadok Akashának nevezik. A mindent átható és teremtő Akasha-mezőt egyesek a Világegyetem adatbázisaként (Akasha krónika), illetve a modern fizikából ismert - megle- hetősen rejtélyes - kvantum-vákuummal azonosítják (utóbbiról lásd Grandpierre Attila cikkének “A kvantumvákuum” blokkját). Érdekes, hogy egy hasonló fogalom a filmvilágba is beszivárgott: “Az Erő legyen veled!” szállóige egy ilyen erőtérre utal a Star Wars filmsorozat- ban.  Holografikus Univerzum A dolgok egy másik, - a fentiekkel mégis összefonódó - radikális megközelítése David Bohm kvantumfizikus elmélete, aki az Univerzumot differenciált és mégis osztatlan egészként írja le. Véleménye szerint a fizikai valóság nem különálló tárgyak gyűjteménye, hanem osztatlan egész, amely állandó dinamikus mozgásban van, amelynek minden része "összekapcsolódik és egyesül egy teljes egészben." Ez az osztatlan egész egy állandó áram- lás és változás, egyfajta láthatatlan éter, amelyből minden dolog ered, és amelybe végül minden feloldódik, - még az elme és az anyag is egységesek, ugyanígy az élő és élettelen entitások sem különállóak. Bohm ezt az áramlást holomovement-nek nevezi. Bohm szerint mindaz, amit a mi világunknak érzékelünk, valami sokkal valóságosabbnak a tükröződése, amely a terem- tés egy mélyebb síkján megy végbe. Szerinte (a korábban már említett) Alain Aspect  eredményei közvetve az objektív való- ság cáfolatát jelentik: az Univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság egy gigantikus hologram. Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa hasonló eredményre jutott. Az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografi- kus képet: az agyunk holografikus tár. (A hologramról  röviden). Bohm és Pribram elmélete szerint a világ megfogható képe csak másodlagos valóság, a tényleges környezet frekvenciák holografikus kavalkádja. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi. Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frakvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak. A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió. A világegyetetemnek ezen fantomszerű viselkedése mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival. Az elméletnek mély filozófiai vonatkozásai vannak. Olyan világnézetet ad, amely lehetővé teszi a fizikai jelenségek átfogó megértését, és azt sugallja, hogy az anyagi és a tudati világ ugyanazon egyetlen, töretlen és totális mozgásfolyamat része. Mindez nagyon hasonlít Platón ideatanára, Eckhart mester misztikus  gondolataira, A.N. Whitehead folyamat-filozófiájára, vagy Seth (lásd később) leírásaira. • Bohm elmélete mellett más - részben hasonló - megfontolások is léteznek a holografikus univerzumról, ilyen pl. Juan Maldacena vagy Kostas Skenderis elméleti fizikusok modellje, mely szerint nem lehetetlen, hogy Univerzumunk csak egy másiknak a vetülete. Sk enderis szerint bár Einstein relativitáselmélete szinte minden nagy léptékű dolgot megmagyaráz a világegyetemben, ha az Univerzum eredetét és mechanizmusát a kvantumok szintjén vizsgáljuk, nem sokat segít. • A témakört részletesen ismerteti Michael Talbot a  Holografikus Univerzum c. könyvében, ami magyarul is megjelent. A könyv ismertetője szerint “Az elképzelés, hogy a Világmindenség egy egységes mezőként mind az Anyagot, mind a Tudatosságot magában foglaló hatalmas hologram - egyfajta elmeszülemény, amit legalábbis részben az emberi elme hoz létre - biztosan izgalomba hoz mindenkit, aki már feltette magának az ominózus kérdést: Mi a valóság?... Ez a figyelemreméltó újfajta univerzum-látásmód megmagy arázza nemcsak a fizika mindezidáig megoldatlan rejtélyeit, hanem az olyan titokzatos jelenségeket is, mint a telepátia, testen kívüli élmények, halálközeli élmények, „tisztánlátó" álmok, sőt az olyan vallásos , spirituális élményeket is, mint az egység érzését a Világmindenséggel, valamint a csodálatos gyógyulásokat.”  Keleti vallások Már szó volt róla, hogy ez a látásmód rokon a védikus, a buddhista, illetve kínai bölcse- letekkel, vallási irányzatokkal: "A keleti vallások fontos alapgondolata, hogy az érzékszerveinkkel tapasztalható valóság nem a végső valóság. Az csupán a valóság felszíne, olyan, mint valami díszlet, amely mögött egy más természetű, mélyebb valóság lappang, ámde ezek között a határvonal homályos, elmosódott, nem teljesen definiálható. Hogy mi a mélyebb valóság lényege, azt szavakban megmagyarázni nem lehet. Bármiféle szöveges magyarázat hasonló akadályba ütközik, mint amikor egy született vak embernek kell megmagyarázni a citromsárga és a narancssárga színek közötti különbséget. A kínai bölcs Lao-Ce szerint az igazi „TAO” szavakban ki nem fejezhető." (Héjjas István: A keleti vallások filozófiája és világképe ) A többszintű valóság nem új gondolat, ősi bölcsességek / vallási filozófiák is leírják, esetenként bizarr  okfejtéssel.