Lorem Ipsum

TUDAT – SZUBJEKTÍV ÉRZÉSEK - Tudományos világképünk A tudatos agy alighanem a tudomány legnagyobb megoldatlan problémája. Nem sikerült megmagyarázni az öntudat és a szubjektív érzések eredetét, és azt az ellentmondást, amely a szabad akarat és a természet oksági törvényei között feszül. Az emberi agy az eddig ismert legbonyolultabb struktúra. Kb. 100 milliárd neuronból áll, és minden egyes neuron önmamagában is adaptív képességű. Egy-egy neuronnak akár 10 ezer szinaptikus kapcsolata lehet, és ezek elosztott párhuzamos működésű rendszert alkotnak, amelyben anatómiailag felismerhető eltérő funkciójú régiók (látás, beszéd, motorikus stb. központok) vannak, amelyek aktivitása műszeresen külön-külön mérhető. Az elképesztő tulajdonságú, és a működését tekintve szinte kiismerhetetlen agy azonban mégsem fogható fel úgy, mint valamiféle bonyolult számítógép , az információ- és memóriakezelésük teljesen eltérő. A számítógép ráadásul csak olyan műveleteket végez, amelyeket beleprogramoztak. A mesterséges intelligencia nem fog szabad idejében magától töprengeni például olyan problémákon, hogy mi lehet az élet értelme , vagy hogy tetszik-e neki egy festmény . A filozófusok és a tudósok évtizedek óta háborúban állnak egymással abban a kérdésben, hogy mi az, amivel több az ember, mint egy komplex robot . Miért nem vagyunk pusztán csak fejlett biológiai robotok, amelyek magas szinten képesek befogadni, eltárolni és fel-használni az információt, hatékonyan reagálni a legkülönbözőbb ingerekre, pl. a zajokra, a szagokra, vagy akár egy forró serpenyőre, de mindezt lélektelenül, belső élet nélkül? A Nobel díjas osztrák fizikus, Erwin Schrödinger annakidején ezt így fejezte ki: „Megdöbbent, mennyire hiányos az engem körülvevő valódi világról megrajzolt tudományos kép. Rengeteg tényszerű információt közöl, a tapasztalatainkat lenyűgöző rendszerbe szedi, azonban hallgat minden olyan dologról, ami igazán közel van a szívünkhöz, ami ténylegesen számít. Egy szót nem mond a pirosról és kékről, a keserűről és édesről, a fizikai fájdalomról és fizikai élvezetről; semmit nem tud a szépről és a csúnyáról, Istenről és az örökkévalóságról.” (Erwin Schroedinger: Nature and the Greeks. Cambridge University Press, 1954, 93). A.N. Whitehead nézőpontjából az egész élő környezet valamiképpen énünk részének tekinthető, hiszen belőle táplálkozunk, sajátítunk ki elemeket, belőle fogadunk be hatásokat, "benne élünk, mozgunk és vagyunk"...Szerinte az emberi tudat vagy értelem valójában egy sokkal mélyebb kreativitás vagy teremtőerő sajátos felfokozódása... A receptivitás, a külső hatások befogadása minden létezőben kiegészül valamiféle spontaneitással, szabad ön- és környezetmeghatározással. A világ, a természet, a környezet nem hatásbefogadások puszta összessége, hanem élő és dinamikus kölcsönhatások komplex egésze, hálózata, nyílt rendszere . Egy radikális vélemény. David J. Chalmers professzor a 90-es években feltette a kérdést: Vajon miért váltanak ki bennünk érzéseket és érzelmeket a külvilágból érkező ingerek, mi az oka, hogy van belső lelki életünk , hogy szépnek tartunk egy dallamot vagy egy műtárgyat , hogy képesek vagyunk szenvedést és boldogságot érezni? ...a szubjektivitás érzésére, a játékos kedv, a fájdalom, az élvezet, a kék szín, és a rózsaillat szubjektív tapasztalására szerinte nincs tudományos magyarázat. Crick és Koch 1990-ben publikált elmélete szerint a nagyagykéregben mérhető 35–75 Hz közötti frekvenciájú oszcilláció lehet a tudatosság alapja. Chalmers szerint azonban ez csupán egyik jele a tudatosságnak, de nem az oka. Egy másik megközelítés a tudatosság globális munkatér elmélete, amelyet Baars dolgozott ki és publikált 1988-ban. Chalmers - bár elismeri ezen elméletek számos hasznos eredményét - mégis úgy véli, hogy valamennyi ismert elmélet megkerüli a „nehéz” problémát, és egyfajta pótcselekvésként valami mást magyaráznak meg, mint ami a lényeg. Az egyébként agnosztikus Chalmers elvetette ezeket a neuro-fiziológiai magyarázatokat, mert szerinte nem adnak kielégítő választ az igazi nehéz kérdésre. Szerinte a tudat nem vezethető vissza semmiféle fizikai, biokémiai, bioelektromos, neuro-fiziológiai folyamatra. Az erkölcs , a lelkiismeret vagy az esztétikai érzés mögött nem áll fizikai magyarázat. Ha pedig a tudatot nem lehet visszavezetni egyszerűbb jelenségekre, vagyis ha nem létezik reduktív modell, akkor az egyetlen megoldás egy nem reduktív modell lehet. Szerinte egyettlen magyarázat lehetséges, az, hogy a tudatos szubjektív tapasztalás a kozmosz alapvető tulajdonsága , amely ugyanolyan primer jelenség, mint a tér, az idő, az anyag, és az energia, és nem vezethető vissza semmiféle más ismert fizikai alap-jelenségre. Chalmers felidézi J. A. Wheeler (1911 2008) amerikai elméleti fizikus megállapítását is, amely szerint a fizikai világban az információ is olyan alaptényező, azaz „fundamentális entitás”, amely nélkül a tapasztalh ató jelenségeket nem lehet megérteni. ( Héjjas István: Az emberi tud at és a világ egyetem c. cikke felhasználásával) David Chalmers ebben a videóban a neurológus Giulio Tononi elméletéről is beszél, aki a tudatosságot az információval köti össze. E szerint tudatosság ott van, ahol információfeldolgozásról beszélhetünk. A komplex információfeldolgozás - mint az embernél - komplex tudatosságot, az egyszerű információfeldolgozás egyszerű tudatosságot jelent. Tononi ezt az elméletet összeillesztette egy matematikai teóriával, ahol egy adott rendszerbe beépülő információ matematikai mértékegységét " phi "-vel jelöli. Az emberi elmében hihetetlenül nagy az információ-feldolgozás mértéke, így a "phi" mértéke is, azaz nagy a tudatosság. Egy egérnél mindez csak közepes szintű. Ha lejjebb megyünk a férgek, a mikrobák, majd az elemi részecskék világába, csökken az információ-feldolgozás és a "phi", de még mindig nem nulla. Az elméletből az is következik, hogy lehet más rendszerek, pl. számítógépek tudatosságáról is beszélni. Chalmers ezt az elméletet lehetőségként vázolja fel a tudatosság magyarázatára, de nem tudja, hogy helyes-e. Ő maga inkább a saját elméleténél maradna: a tudatos szubjektív tapasztalás a kozmosz alapvető tulajdonsága, és nem vezethető vissza semmiféle más ismert fizikai alap- jelenségre. Véleményem szerint Tononi is megkerüli a „nehéz” problémát, mert nem beszél az információfeldolgozási képesség eredetéről . Ami a mesterséges intelligen- ciát illeti, annak a Tononi szerint meghatározott tudatossága alapvetően eltér az emberétől. Bővebben lásd a mesterséges intelligencia oldalt.     Freund Tamás agykutató . „Örök filozófiai kérdés, hogy megismerhető-e maga a megismerő szerkezet . Ezért az agykutatást az emberiség egyik legnagyobb intellektuális kihívásának is tekinthetjük. Én vallásos emberként nem is hiszem, hogy az agy, mint az anyag evolúciójának csúcsa képes volna kitermelni magából a nem anyagi jellegű tudatot , amely aztán irányítólag visszahat magára az anyagi agyra. - Úgy vélem, a tudati folyamatok többsége visszavezethető ugyan az idegsejtek bonyolult interakcióinak folyamataira, de vannak az én-öntudatnak olyan elemei, amelyek nem lehetnek anyagi eredetűek, hanem valahonnan máshonnan származnak. Ez azonban nem válhat a természettudományos kutatás tárgyává. A kérdéssel kutatóként én sem tudok foglalkozni, csak gondolkodó emberként töprengek ezen, a hitemre hagyatkozva. Ugyanakkor nincs szó a tudomány fegyverletételéről, a kutató igyekszik egyre mélyebbre hatolni a természettudományos módszerekkel mérhető tudati folyamatok megismerésében. Én magam is ilyesmiken dolgozom… A végtelen sokféleség és összetettség …egy káprázatos logika szerinti szervezettséget mutat. Ezt látva az emberben olyan hangok szólalnak meg, hogy valakinek mindezt ki kellett gondolnia . Ez nem lehet spontán, véletleneken alapuló mutációk eredménye, legalábbis ennyi idő alatt biztosan nem juthatott el az anyag evolúciója az atomoktól az emberi agy komplexitásáig. Ez magyarázza talán, hogy a neurobiológusok, de számos más tudományág képviselői között sok a hívő ember. Biológusként nem vonom kétségbe a mutációkat, nem hiszem azonban, hogy ezek véletlenszerűek volnának. Azt hiszem, irányított evolúciónak kellene neveznünk azt a folyamatot, amely az első egysejtűektől az emberig vezetett.” Tudományos világképünk A tudomány fejlődése egyre gyorsul, az Univerzum azonban mintha csak játsza- na a szerkezetét és működését vizsgáló kutatókkal, mindig újabb és újabb arcát (álarcát) mutatva úgy az elemi részecs- kék, mint a csillagok világában. Tudományos világképünk korántsem teljes, még nagy meglepetéseket tartogathat. Az eddig leírtak az Univerzumnak egy, az eddigieknél mélyebb szintjét valószí- nűsítik. Amit a tudomány ma igaznak tart, az holnapra valószínűleg megváltozik: új tudományos felfedezések születnek, amelyek fényében az addig elfogadott egyszeriben megkérdőjeleződik.” (Tendzin Gyaco, Dalai Láma: Ősi bölcsesség, modern világ). Egy példa: Egy évtizednyi mérés után a tudósok bejelentették, hogy a W bozon nevű elemi részecske tömege lényegesen nagyobb, mint ahogy az elméletekben leírták, ez pedig alapjaiban rázza meg az univerzum működéséről alkotott elképzelést.

Kreatív tudat

3. Tudat

.
Amit a tudomány ma igaz- nak tart, az holnapra valószínűleg megváltozik: AZ ÚJ FELFEDEZÉSEK FÉNYÉBEN AZ ADDIG EFOGADOTT EGY- SZERIBEN MEGKÉRDŐJELEZŐDIK.
.
(a képek nagyíthatók, egyesekben szöveggel )
Nézd meg minderről Chalmers egy magyar feliratos TED előadását > (2014, Vancouver). A felirat a videótól jobbra lefelé gör- gethető, és a beszéddel szinkron rész ki van emelve.
© þ thorny question