© þ thorny question

Legyen világosság

 A SciFi és Isten. A műfaj történetében szerintem mérföldkő E. F. Russell rövid sci-fi novellája 1956-ból (magyarul lásd pl. A pokolba tartó vonat c. Sci-Fi novellagyűjteményben), amiben így ír Istenről anélkül, hogy a nevét leírná. Eric Frank Russell: Az egyetlen megoldás (ford. Aranyossy Éva) “Sötétség vette körül, amint tűnődött. Rajta kívül nem létezett senki. Teljes csönd volt, még sóhaj sem hallatszott. Egyetlen kéz sem nyúlt felé, egyetlen szív melege sem áradt felé. Sötétség. Magány. Örök száműzetés mélyfekete, mozdulatlan némaságban. Rabság ítélet nélkül. Büntetés bűn nélkül. Az elviselhetetlent kell elviselnie, hacsak nem talál valamilyen módot a menekülésre. Segítségre sehonnan sincs remény. Egyetlen lélektől, egyetlen más tudattól sem várhat sajnálatot, rokonszenvet, részvétet. Nincsenek ajtók, amelyek kitárulhatnának, nincsenek zárak, amelyek megnyílhatnának, nincsenek korlátok, amelyeket áttörhetne. Csak a sűrű gyászfekete éjben tapogatózhat, semmire sem lelve. Írj le körívet kinyújtott jobb kezeddel - a semmibe nyúlsz. Lendítsd karodat balra - tökéletes űrt találsz. Mozdulj előre a sötétben, mint ahogy a vak elveszetten botorkál egy elfeledett, óriási teremben és nem találsz talajt, nem visszhangoznak léptek, nincs mi utad keresztezné. Csupán egyetlen dolgot tapintott, érzékelt, önmagát. Ha egyáltalán létezett erőforrás ahhoz, hogy állapotán változtasson, az önmagában rejlett. Önmagának kellett saját megváltása eszközévé válnia. De hogyan ? Megoldhatatlan probléma nincs. Ez az alapelv élteti a tudományt, ö volt a legbölcsebb tudós, így nem állhatta meg, hogy ki ne próbálja képességeit. Unalom, magány, szellemi és fizikai sterilitás kínozta, kínjai mind elviselhetetlenebbekké váltak. A menekülés legegyszerűbb útját a képzelet kínálja. A kényszerzubbony béklyójában a testet fogva tartó csapdából saját álomvilágodba kalandozol. De álmodni nem elég. Az álmok irreálisak és túl rövidek. Valódi és tartós szabadságot kell szerezni. Ez azt jelenti, hogy álmait szilárd valósággá kell változtatnia, olyan valóságot kell teremtenie, amely minden időkre fennmarad. Önfenntartóvá kell válnia. Ha kevesebbel megelégedne, nem lehetne tökéletes a menekülés. Így hát ott ült a végtelen sötétségben és küszködött a problémával. Nem volt sem óra, sem naptár, hogy gondolatai tartalmát mérje. Semmilyen külső adattal nem számolhatott. Semmi sem létezett, semmi, csupán teremtő agyának serény működése. És egy alapelv: nincs megoldhatatlan probléma. Végül megtalálta. A menekülést jelentette az örökös éjszakából. Élményeket, társakat, kalandokat biztosított, szellemi erőkifejtést, szórakozást, meleget, szeretetet, hangok zsongását, kezek érintését. A terv egyáltalán nem volt egyszerű, sőt annyira bonyolult volt, hegy végtelen időkön át dacolhatott a megoldással. Ilyennek kellett lennie, hogy tartós legyen. A nemkívánatos másik változat azonnali visszatérést jelentett a csendhez és a keserves sötétséghez. Kidolgozása rengeteg munkába került. Millió és millió szempontot vett figyelembe összes ellentétes kölcsönhatásaikkal együtt. Mikor ezzel elkészült, nekikezdhetett a következő millióknak. És így tovább ... tovább ... tovább. Hatalmas álmot teremtett, végtelen bonyolult birodalmat, amelynek minden részletét aprólékosan kidolgozta, a legutolsó pontot és vesszőt sem felejtve ki. Alkotásában újra élni fog, de másképpen, nem önmagaként. Fel fogja osztani magát számtalan részre, változatos alakok és formák töméntelen sokaságára, amelyek mindegyikének meg kell vívnia harcát sajátos körülményeivel. Ő pedig ki fogja élezni a küzdelmet az elviselhetőség határáig, önmagát elfelejtve, belőle szakadt részeit szörnyű tudatlansággal sújtja majd, hogy mindent újra kelljen tanulniuk. Ellentétet szít köztük, megszabva az alapvető játékszabályokat. Azokat, akik a szabályokat felismerik, jóknak fogják nevezni, azokat pedig, akik ezt nem teszik, rosszaknak bélyegzik majd. így vég nélkülivé válnak az ellentétek a nagy alapvető ellentéten belül. Ha azután mindez elkészül, úgy tervezte, teljesen feloldódik, megszűnik, csupán a valóság megnyilvánulásainak elképzelhetetlen sokaságaként létezik tovább. S akkor részeinek meg kell küzdeniük az újraegyesülésért, vissza kell találniuk hozzá. Mindenekelőtt azonban meg kell az álmot valósítani. Micsoda nagyszerű feladat! Eljött az idő. Kezdődjék a kísérlet. Előrehajolt, tekintete a sötétségbe mélyedt és szólt: „ Legyen világosság! " “És lőn világosság .”