© þ thorny question

Vallás és tudomány Át nem gondolt, vagy szándékosan leegyszerűsített dolog a  vallásokat  babonának, vagy pusztán menekvésnek tekinteni az élet nyomorúságai elől egy kivetített, nem létező világba. Világunk és az élet rendkívül különös, sőt misztikus jelenség, ami intelligens tervezőre utal, - a DOCTOR WHO menüblokkban, ezen belül pl. az  Élet oldalon is ezt próbáltam bemutatni - és a vallások gyökereként is ezt kell keresni. - A vallások olyanok, mint a jelzőtüzek , amelyek egy spirituális valóság létezésére és vitalitására világítanak rá, bár úgy tűnik, hogy ezt a valóságot a mi világunkban csak korlátozottan lehet értelmezni. Mint jelzőtüzek azonban fontosak, ezért eredetüket és pozitív üzeneteiket szerintem ébren kell tartani. Hamvas Béla: "Ha valaki kételkedne abban, hogy az egész emberiségnek elsődleges, veleszületett, szellemével és lelkével együtt adott, magától értetődő metafizikája (természetfeletti kapcsolata) van, az olvassa el Meister Eckhart műveit, és vele párhuzamosan a hindukat, a kínaiakat és az egyiptomiakat. Az azonosság elképesztő, annál is inkább, mert hatásról szó sem lehet." (A száz könyv). A tudományt sokan tartják egyedüli eszköznek a valóság megismerésére / magyarázatára, és gyakran szembeállítják a vallással, pedig szintén vannak sajátos korlátai, - minderről érdemes elolvasni 'A tudomány és a vallás' Wikipédia blokkot, vagy “Az élet nagy kérdései” bekezdést a Lélek-Seth1 oldalon. Sok tudós és filozófus viszont úgy gondolja, hogy a kétféle nézőpont egy magasabb szinten nincs ellentétben egymással • Einstein: “A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak". (Nézd meg a Tudomány - Misztika - Lélek oldalt is.) • Niels Bohr, a híres kvantumfizikus nem volt vallásos, de ezt mondta: “Nem szabad elfelejtenünk, hogy a vallás merőben más módon használja a nyelvet, mint a tudomány. A vallás nyelve több rokonságot mutat a költészet, mint a tudomány nyelvével. Nem vitás, hajlamosak vagyunk, hogy azt higgyük, a tudomány az objektív tényekről kapott információkkal, a költészet pedig szubjektív érzésekkel foglalkozik. Márpedig ha a vallás valóban objektív igazságokat tárgyal, neki is a tudomány igazság kritériumait kéne magáévá tennie. Szerintem azonban nem volna szabad objektív és szubjektív részre választani a világot, ezt nagyon is önkényes eljárásnak érzem. Az a tény, hogy a vallások minden időkben képekben, hasonlatokban és paradoxonokban fejezik ki magukat, csak annyit jelent, hogy nem lehet más eszközzel megragadni azt a realitást, amelyre vonatkoznak. De ez nem jelenti azt, hogy az nem valódi realitás. És nem jutunk messzire, ha a valóságot objektív és szubjektív részekre választjuk szét.” (Werner Heisenberg: Rész és Egész, 120. old. - Gondolat, 1983). - Ehhez kapcsolódik a halálközeli élményt átélők véleménye is. Ők fénylényekről, segítőkről számolnak be, akik két dolgot tartanak fontosnak az életben, a szeretetet és a tanulást: csak a tudást és a szeretetet vihetjük magunkkal a túlvilágra. Az istenhit és a hagyományos vallásosság nem feltétlenül esik egybe Jómagam keresztény családba születve v allásos nevelést kaptam, de a hitet egy idő után elvesztettem. Később valami mégis kényszerű erővel vitt oda, hogy mélyebb háttérrel ismét felfedezzem Istent, de szoros vallási kapcsolat nélkül. Ezzel együtt e vallás átfogó szellemi és kulturális hagyományai, a tanításai közül a szellem örök élete, az empátia és a szeretet fontossága kitörölhetetlenül bennem él, erősíti a gondolataimat, így a magam módján mégis vallásos vagyok. Ez azt is jelenti, hogy az alábbi véleményem nem a hívők ellen irányul: gondolatébresztőnek szánom. • szignál1 szignál2 Striggio: Ecce Beatam Lucem (motetta 40 hangra) – és egy kis kitérő. A vallásokról általában • A vallás lényegéről és a vallásokról a Wikipédián meglehetősen jó összefoglaló olvasható, amit a híres valláskutató Helmuth von Glasenapp véleményével egészítenék ki: • ,,Nem vagyok vallásos. Nekem az egész kell. De tudom, hogy az ember helyesen teszi, ha a vallással számol, mert minden emberi tudás között a legtöbb reális bölcsesség a vallásban van." (Hamvas Béla, Silentium) • Seth szerint a vallások tartós igazságmagvak köré épültek , és a jelképeket a belső Én (a lélek bennünk megnyilvánuló része) választotta meg. Az idő múlásával azonban sok fontos fogalom elveszett – a gyakorlati módszerekre tevődött a hangsúly: a szabályok érthetőek maradtak, de az okok feledésbe merültek. ( Seth könyve : A lélek örök érvényessége) A mai ,, haladó ” világ meglehetősen cinikus, vallástalan, és hajlamos helyből lenézni / kinevetni ( rosszabb esetben felszámolni) mindent, ami nem tartozik a ,,mainstream” életérzéshez, - pedig nem szabad elhamarkodott ítéletet mondani semmiről (ez a tudatlanok stílusa) – így a vallásokról sem. Véleményem szerint a vallásokra megfelelő böl - csességgel általában pozitívan kell tekinteni, mert csaknem egyedüli iránymutatói (sajnos egyre halvá- nyodó mécs esként) az élet  természetfeletti kap- csolatának , annak, hogy az életben nem minden a szerzésről, az élvezetekről vagy a teljesítményről szól, hanem a segítségadásról, a szeretetről, és a he- lyes magatartásról (erkölcs) is. Annak, hogy a logika ön magában nem mindenható, a világot is csak korlátozottan képes magyarázni (  Gödel tételeiből az következik, hogy szigorúan logikai alapon el vileg lehetetlen olyan tudományos elmélet megalkotása, amely minden lehetséges kérdésre hiteles választ tud adni). Az etikailag fejlett vallások a hitüket a világ erkölcsi rendjébe vetett meggyőződéssel kapcsolják össze; ez a hit a cselekedetekért való erkölcsi felelősségnek, az egész magatartás igazságos megítélésének és a tökéletesség legmagasabb fokára való eljutás lehetőségének elképzelésében jut kifejezésre. A médiában egyre több szó esik okos autókról, okos otthonokról és okos városokról, de alig esik szó okos párbeszédről, okos kapcsolatokról, vagy olyan dolgokról, mint a türelem, az empátia, vagy a másik iránti tisztelet, talán mert ezek nem ,,trendik” vagy eladhatók. A tárgyak és szolgáltatások bővülése egyfelől hasznos, másfelől egyoldalú: a tárgyi világ mindent elborít, és lélekben buták maradunk, mert egyre inkább csak ennek a világnak az “üzemelteté- sével” foglalkozunk. --- --- --- Az eredmény az egyensúly elvesztése, ,,lélekvesztőn" utazunk? Világvallásokról - vélemények a teljesség igénye nélkül A teremtés titkáról, a kereszténységről és a keleti vallásokról • ezt mondja Szabados György egy interjújában : ,,...Én keresztény vagyok, de végtelenül tisztelek minden olyan gondolkodást és bölcseletet, amely közel akar kerülni a teremtés titkához és nagyszerűségéhez. Ha a keleti bölcselet csak szekta színvonalú volna, nem érdekelne, mert a szekták is csak a hegemonizmus jegyében, a kisajátításban égnek. Ám minden nagy bölcselet és minden nagy vallás ugyanoda jut és ugyanonnan ered. É lt egy Suzuki nevű zen nagymester, aki azzal teljesítette be szellemi életét, hogy össze- hasonlította a keleti és a nyugati gondolkodás szintjeit. Ennél magasabbrendű gondolkodást nem ismerek ma. Ehhez a szellemi teljesítményhez rendkívüli módon beavatottnak kellett lennie mindkét gondolkodásba. S mindezt tisztességesen, nem a verseny szellemében gondolta végig, hanem a tények tiszteletében. Megállapította, hogy a nyugati ember és a keleti ember közötti legmélyebb különbség az isteni tartományhoz való kapcsolódásban lelhető meg. Az előbbi magán kívülre helyezi az Istent, és úgy tekint rá, mint egy félelmetes hatalmas valakire, akinek teljesen alárendeli magát, és ehhez viszonyítva próbál élni. Ami persze lázadásokhoz vezet. A nagy francia forradalom utáni időszak egészen napjainkig ennek a lázadásnak a jegyében telik. A lázadás mélyén az az attitűd van, amit Luciferrel Madách kimondatott, hogy én is tudok olyat, mint te, Uram. Ezzel szemben a keleti ember azt éli, hogy Isten benne van. Azt próbálja megfigyelni, megtapasztalni, hogy ez az isten adott helyzetben mit tenne, és ezáltal mi lenne a helyes emberi cselekvés. A kapcsolat itt elemien közvetlen és egybentartó. Belesimul a teremtésbe. A katolicizmus szentjei közül avilai Szent Teréz ír egy bizonyos bennünk lévő várkastélyról, ami nem más, mint ennek a keleti, valójában ősi és eredeti, felfogásnak a szimbóluma. A fentiek alapján ezért is nevezem különutasságnak, amit az európai gondolkodás bejárt. Az ősi hagyomány nem más, mint az Istennel való egység természetessége. Ugyanaz, amit mi most keletinek mondunk.” – Ezek szerint az, amit különutasságnak nevez az már jóval a történeti kereszténység előtt kezdődött el, mondja a beszélge-tőtárs. ,,Így van. S a kereszténység volt az, amely megpróbálta visszahozni valamilyen módon az eredeti természetes gondolkodást. Ezért nevezi újszövetségnek azt az elkezdődött folyamatot, ami leváltotta az ószövetségben megélt kínt és vákuumot. Megszünteti bennünk a bosszúálló istent és helyébe a szeretetet emeli... “ A kereszténység kapcsán átgondolásra érdemes egyfelől két kritikus, de a hitélet mai problémáiból a kiút lehetőségét is felvázoló vélemény, másfelől két másik - számomra a kereszténység lényegét megfogalmazó - gondolat. • Az egyikben Bill Peckman katolikus pap (USA) beszél a hitélet hanyatlásáról a saját orszá- gában, a másikban • Hans Küng svájci katolikus teológus és valláskutató teszi közzé gondolatait a keresztény hit komplikált voltáról, konfliktusairól az egyházi vezetéssel, az ezredvég szellemi áram- latairól, a vallások problémáiról, és a párbeszéd fontosságáról. A modern haladás- és tu- dományhitek elhalványulásával vákuum jött létre, melyben különféle régi és új vallásos jelenségek burjánzanak. Ez kihívást jelent a történelmi világvallások számára. Erről - töb- bek között - ezt mondja: “…az individualizmus azonban az ellentétébe fordult, és elsősorban már nem az emberi méltóságot, hanem egy majdhogynem gátlástalan pluralitást, egyfajta önkényességet jelent, ami már nem szolgálja az ember javát. Ezért nem is értelmezem a jelent a posztmodernizmussal, azzal a formulával, amit gyakran idéznek, jóllehet Feyerabend nem így értette: anything goes, bármi mehet. Ellene vagyok annak is, hogy az ethosz helyettesíthető azzal a mondattal, hogy csak „kedvünkre való legyen". -- Ezek olyan dolgok, amelyeket semmi esetre sem kívánok méltányolni; a libertinizmus egyetlen fajtáját sem, légyen az a pénzügyekben, vagy az üzleti életben, vagy mint korrupció a politikában, avagy a szexuális életben – ahol szintén vannak az emberiességnek bizonyos határai. Ez az, amit elutasítok: a tetszőlegesség és az önkényesség posztmodernizmusát.” Erdő Péter bíboros szerint a földi életünk egyedülálló...alkalom arra, hogy érdemeket szerezzünk… Az isteni szeretetet a názáreti Jézus jeleníti meg a legjobban. - Ő szuverén módon és biztosan beszélt, csak nem e világi síkon. Ahogy mondja: „Az én országom nem ebből a világból való." A keresztény ember egyszerre Krisztus országának a tagja, és ebben a világban is él. --- Bogárdi Szabó István református püspök (jobbra) véleményét is érdemes átgondolni: Szerinte a kereszténység lényege jót csinálni a rosszból, és ez egyúttal a 21. század legfontosabb gondolata. Beszéljünk az iszlámról és a buddhizmusról is: • ,,A kereszténységnek szellemileg az iszlámmal sincs vitatkoznivalója. Ez a vallás a Kr. utáni 7. században jött létre, részben zsidó és keresztény eszmék hatása alatt. Nincs szellemi eredetisége, s nem olyan vallás, amelyben Istenről vagy a világról való mély gondolkodás lenne jelen. A világban való ereje abban áll, hogy egy Istent vall és bizonyos fokig etikus vallás, ugyanakkor azonban a primitív vallásosság minden ösztönszerűségét megtartotta, s így Ázsia és Afrika civilizálatlan vagy félcivilizált népeinek úgy kínálhatja magát, mint a monoteizmus hozzájuk legközelebb álló formáját." (Albert Schweitzer: A keresztyénség és a világvallások - esszé) Megjegyzés: nem akarok abba a hibába esni, hogy a vallásokról túl sommás véleményeket rögzítsek. A következő oldal tovább árnyalja a képet, benne Tendzin Gyaco (a 14. Dalai láma) fontos gondolataival. . A vallások értékeléséhez szerintem fontos kérdés, hogy a jó szívet támogatják-e, és milyen mértékben. • ,, A keleti gondolkodás legismertebb alakja, Buddha, fő tanítása, hogy e bolygón mindenki szenved. A szenvedés oka a vágy. Az élet jelentette szenvedéstől úgy szabadulhatunk meg, ha lemondunk a vágyainkról és akkor eljutunk a Nirvánába, a teljes megsemmisülésbe, ahol már nincs fájdalom. Nem veszi észre, hogy a vágy az ember alaptermészetét hordja magában. A vágy mozgatja az akaratot is, és húzódik végig az emberi élet jóformán minden területén, pl. munkakör, munkahelyválasztás, szerelem, családalapítás, étkezési szokások, stb. Összes vágyunk lerombolásával a személyiségünket számoljuk fel, mintegy lelki öngyilkosságot elkövetve. – Bár Buddha tanítása tartalmaz etikai szabályokat, tanítása középpontjában nem a szeretet áll.” - (Keresztkérdések és válaszok a keresztény hitről ). D.E. Harding A világ vallásai c. könyvében ugyanakkor ezt mondja : "...a buddhizmus viszonylag dogmamentes, tapasztalati, majd- hogynem tudományos vallás, mely a józan észre és a kritikai érzékre épít. Ahelyett, hogy megszabná, miben higgyünk –amit a hindu- izmus és a többi vallás előszeretettel megtesz –, szinte semmiről sem kívánja tőlünk, hogy vakon elfogadjuk. Semmilyen külső tekin- télyben nem kell kritikátlanul megbíznunk, hanem mindent próbára kell tennünk utunk során. Maga a Buddha tanácsolja, hogy legyünk lámpások önmagunk számára, és ne külső menedéket keressünk. Többek között éppen emiatt van az, hogy a buddhizmus – noha már kétezer-ötszáz éves – figyelemre méltóan naprakész. Az összes nagy vallás közül a buddhizmus van leginkább összhangban a mo- dern tudományok szkeptikus, agnosztikus szellemével." - A magam részéről a buddhizmus javára írom annak jelentősen kidolgozott erkölcsi és filozófiai rendszerét, de filozófiájából hiányolom a szellemi gyökeret, azt, hogy nem ismeri fel a szellem fontosságát, nem Istenhívő. Talán ezért nevezik sokan a buddhizmust inkább életbölcseletnek , mint vallásnak (M. Keene : Világvallások ). - További   értelmezések: egy volt buddhista vallomása katolikussá válásáról, egy elemzés a paradox zen buddhizmusról, egy másik a zen és a kereszténység kapcsolatáról , továbbá egy figyelemreméltó vélemény a kereszténység és a buddhizmus hasonló vonásairól .  Egy panenteista véleménye Szabados György fenti szavait sokan osztják: minden nagy vallás ugyanonnan ered és ugyan- oda jut. A nagy vallásalapítók közül mégis Jézus eredeti, magas szellemiségű tanításai áll- nak hozzám a legközelebb, amelyek között a legnehezebben megvalósítható magatartás, a szeretet a legfőbb érték. Spirituális hitem egyfajta panenteista filozófián alapul (panteizmus: Isten azonos a világgal - panenteizmus: a világ Isten része, de Isten több a világnál, azt önmagából formálta és tartja fenn). A panenteizmus lényege Seth-et idézve: „Minden Létező (Isten) a maga természetéből adódóan meghaladja a tevékenység, a tudat, a valóság minden dimenzióját, miközben része mindegyiknek." Vallásfilozófiai értelem- ben az  unitarizmus modern felfogásával értek egyet . A filozófia elméleti dolog, de érzelmileg átélni, átérezni az elmondhatatlant, sokszor csak vallási keretek között lehet. Akinek van erre hajlama, olyan 'ablakon' néz át a lét másik szintje felé, amelyet kulturális öröksége ad számára. Számomra a keresz- tény kultúra adja ezt a keretet, ebbe születtem bele. Ez a keret azonban tágabb annál, mint amit a ritkán látogatott templom, vagy a hitelvek, szertartások számomra adnak. Példaképpen: ha meghallom valamel yik kedvenc zenémet a sok közül ( Händel / Prokofjev / Satie ), elolvasom egy kedvelt versemet (Áprily Lajos zseniális műfordítá- sában), - vagy meglátok néhány időtlen, és univerzális szimbólumokkal telített festményt (pl. Csontvárytól), vagy néhány képet Matissetól , vagy akár a táj, az erdő , vagy a csillagok szépségét, akkor néha úgy érzem hogy ezek a Lélek flow-élményt kiváltó megnyilvánulásai (talán még a jó humor is ide tartozik: Csontváry ‘Zrinyi kirohanása’ c. művét nehéz metafizikai beleérzéssel nézni ) . Számomra ezek is - de elsősorban a  zene - egyfajta szakrális üzenetek, mindezt nehéz szavakba foglalni. Eckhart Tollét idézve: “Arra is rájössz, hogy minden, ami igazán számít, a szépség, a szeretet, a kreativitás, az öröm, a lelki béke - az az elmén túli birodalomból származik. Elkezdesz fölébredni.” A hit ilyen fajta megközelítése - amelyet más vallások bölcsességei, továbbá a 14. Dalai Láma gondolatai (lásd a 2. részt) is átsző- nek, - aligha tudja megszólítani egy adott vallás hívőit, mert ez számukra valószínűleg túl kötetlen, és kevés közvetlen fogódzót ad. – A hívőnek a közösség, a szent iratok, a templomok, a vallási vezetők, az imák, közös énekek, a szabályok, jelképek, rítusok adhatnak fogódzót, érzelmi töltetet és erőt, amelyek a hitet keretbe foglalják, és folyamatos emlékeztőül szolgálnak. Mindehhez a kiemelkedő vallásos művészet további értékeket kínálhat. - A kétféle hitfelfogás ugyanakkor egymást ki is egészítheti. Érdemes megfontolni Jordan Peterson , a Torontói Egyetem professzora idevágó gondolatát. Szerinte a Biblia jóban-rosszban a nyugati civilizáció alapvető dokumentuma. Annak ellenére, hogy fiatal korában elfordult a kereszténységtől, az agnosztikus Peterson úgy gondolja, hogy az evangélium bölcsessége és tanítása az egészséges emberi élet helyes útját kínálja. (A professzor harminchatmilliós nézettségével a YouTube óriása . Nagy sikert aratott a „Bibliai történetek pszichológiai jelentősége” című sorozata , Budapesten is tömegek hallgatták a Bazilika előtt a 2019-es Brain Bar előadásán ). - Peterson kortünet: mindenképpen jelzi azt a paradigmaváltást, amely napjainkban történik, és a legtöbben a józan ész hangját vélik felfedezni előadásaiban, könyveiben . Megjegyzés: a BIBLIA a legtöbb nyelvre lefordított, legnagyobb példányszámban megjelent könyv ( Wikipédia ). lap tetejére

"Akik tagadják az Istent, az ember nemességét rombolják le, mert bizonyos, hogy testében az ember a vadállatokkal rokon, s ha lelkében Istennel nem tart rokonságot, nemtelen és és hitvány teremtmény marad." (Francis Bacon) ,Nem tudok elképzelni egy személyes Istent, aki közvetlenül befolyásolná az egyének cselekedeteit... Vallásosságom a végtelenül felsőbbrendű szellem alázatos csodálata. E szellem a kis dolgokban nyilvánul meg, hogy megérthessük valóságát." --- ,,Nehezen találsz olyan komoly gondolkodású elmét, akinek ne lenne egyéni vallásos világképe. De ez a vallásosság különbözik a naiv emberétől. Az utóbbiak Isten gondoskodásából hasznot várnak, félnek haragjától; egy olyan érzés szublimálása ez, ami hasonlít az apa és gyerek közötti kapcsolathoz." - (A. Einstein)