Halálközeli élményt átélt emberek világ- és túlvilágképe Részlet Dr. Pilling János (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet) tanulmányából: . ..Sokan úgy érzik, hogy halálközeli élményük következtében sokkal szorosabb, közvetlenebb kapcsolatba kerültek Istennel, mint azt megelőzően. Ennek megfelelően többet imádkoznak hozzá, vagyis inkább ahogyan ezt többen megfogalmazzák „beszélgetnek vele”. Erősödő hitük ellenére azonban kevésbé vesznek részt a vallási közösségek életében, általában kevesebbet járnak templomba. Ennek magyarázataként azt szokták mondani: élményükből meg- tanulták, hogy Isten a vallások fölött áll, s hogy a különböző vallások eltérő vagy annak tűnő nézetei, előírásai csupán földi gondolkodásmódunkat tükrözik. Egy amerikai aki élménye után a vallásról készítette diploma- munkáját – így ír erről: „Számomra úgy tűnik, mintha már »kinőttem« volna a »vallásból«. Ezen azt értem, hogy a vallás olyan, mint egy szerszám, egy eszköz a cél eléréséhez, aminek segítségével a lelkiség magasabb szintjét éri el az ember. Tapasztalataim szerint a szervezett vallások gyakran elhanyagolják a lelkiségnek ezt a szintjét, miközben erősen koncentrálnak a kicsinyes előírásokra, tételekre és a felekezetek közötti konfliktusokra.” (Kenneth Ring: A halált átélni, az életet megnyerni. - Szent István Társulat, Budapest, 1990, 219). A már többször idézett Betty Eadie saját beszámolójában azt írja, arra a kérdésére, hogy miért van ennyi vallás a világon, azt a választ kapta, hogy a különböző vallások által minden ember azon az úton juthat el Istenhez, amely hozzá a legközelebb áll . Hozzá hasonlóan más halálközeli élményt átélt emberek is gyakran hangoztatják azt a meggyőződésüket, hogy minden vallás sok igazságot tartalmaz tehát nyitottabbá válnak más vallások elfogadására is. Élményük után többen érdeklődni kezdenek a keleti vallások iránt, elfogadhatóbbnak találják a reinkarnáció gondolatát és egyesek ezt nem érzik ellentétesnek keresztény hitükke l. Az újjászületéseket ők olyan fejlődési lehetőségeknek tekintik, amelyek közelebb vihetnek bennünket Istenhez. Jankovich István egyik könyvének „Saját keresztényi reinkarnációs gondolataim” c. fejezetében a következőket írja: „Számomra a reinkarnáció a legnagyobb kegyelmi aktus. ...Keresztényi remény tölt el, hogy számos hibám ellenére egyszer majd Isten orcája elé juthatok.” (Jankovich István: Reinkarnáció. Valóság-e az újjászületés? - Édesvíz Kiadó, Budapest, 1992b, 125). Megjegyzés: A reinkarnáció (lélekvádorlás) az indiai eredetű vallások központi tétele, nevezetesen a dzsainista, a hindu, a buddhista és a szikh vallásoké. A tan megtalálható a modern, nyugati ezoterikában, a teozófiai és antropozófiai szellemi irányzatokban is. Egyes keleti vallások szerint az újjászületések sorozata, az ún. szanszára mindaddig folytatódik, amíg az életek során az egyén meg nem szabadul minden karmájától, el nem éri a tökéletességet, és a nirvána állapotát. A reinkarnációnak ez az értelmezése csak felületesen hasonló a Seth által leírtakhoz , aki ezt a jelenséget a lélek egyidejű - az emberi ész számára felfoghatatlan - párhuzamos életeiként írja le (thorn). “Úgy tanultátok: fizikai anyagból vagytok, és belőle nem szabadulhattok, de ez nem így van. A fizikai anyag felbomlik, de ti nem. Bár nem láthattok engem, tudjátok, hogy itt vagyok. A szüleitek látszólag eltűnnek szemetek elõl, és mindörökre szétfoszlanak a semmiben. Biztosítlak benneteket: tovább élnek . Biztosítlak benneteket: a halál csupán egy új kezdet, és ha meghaltok, nem lesztek némaságra kárhoztatva. Némaság talán a hang, amit e percben hallotok? Halál talán az a jelenlét, amit e szobában éreztek?” (Jane Roberts: Seth megszólal / The Seth Material: A Seth-anyag ) - Magyarul innen letölthető.
.
A halálközeli élmények (HKÉ, angolul Near-Death Experience, NDE) olyan rendkívüli emberi tapasztalatok, melyekről a klinikai halálból visszatért személyek számolnak be. A jelenséget többnyire orvosok, pszichológusok vizsgálják. - A legismertebb köny- vek a témáról a teljesség igénye nélkül: R.A. Moody: Élet az élet után Kenneth Ring: A halált átélni, az életet megnyerni Elisabeth Kübler-Ross: A halál és a hozzá vezető út. A szakzsargonban élményeseknek nevezett visszatérők általában a következőket tapasz- talják meg: Hallják, amint az orvos vagy a nővér megállapítja a halálukat, holott ők világosan ér- zik, hogy nem haltak meg (folytonos a tudatuk). Tisztán és világosan látják, mi történik, de nem hallják, hanem a gondolatokat érzik. Lassan felemelkednek, és látják magukat (a testüket) lenn feküdni pl. a műtőaszta- lon vagy az autó roncsai között. Nemcsak magukat látják, hanem olyan dolgokról is beszá- molnak, amelyeket akkor sem „lett volna szabad” látniuk, ha történetesen nyitva van a sze- mük (pl. egy születésétől fogva vak ember nemcsak a környezetet, az orvosi műszereket, hanem a kórházat körülvevő tájat is le tudja írni). Ezek sokszorosan igazolt és bizonyított esetek! Mikor rájönnek, hogy a saját testük lenn fekszik, megkérdezik a doktort, hogyan lehet ez, de az nem reagál a kérdés- re. Erre megpróbálják megérinteni őt, de kezük átmegy minden fizikai tárgyon, nemcsak az orvos testén. Új „testük” valami- lyen „nem fizikai” anyagból van. Felfogják, hogy állapotukat halálnak hívják. Ez az állapot szavakkal leírhatatlan, mert földi fogalmaink és szavaink na- gyon szegényesen tudják csak visszaadni azt a mélyebb valóságot, amit ők megélnek. Alagúthoz közelednek. Belépés után csodálatos világ tárul fel, amely fényes és minden- től különbözik. Ez a fény nem zavaró, hanem megnyugtató és vonzó, mint egy mágnes. Szeretet, boldogság és béke önti el őket. Találkozhatnak korábban elhunyt hozzátartozóikkal, de nem fizikai valójukban látják őket, hanem élményeik, személyiségük, spirituális kapcsolatuk alapján ismerik fel őket. Erősödik a fény és eléjük tárul életük minden részlete egy pillanat alatt. Szó szerint minden részletet látnak, még saját születésüket is. Ez az esemény nem időben zajlik, lehet egy másodperc, de akár tízezer év is; az időnek itt semmi jelentősége nincsen. Mégis folya- matban látják életüket, ráadásul mások szemén keresztül figyelik meg, hogy saját cselekedeteik milyen hatást gyakoroltak e- zekre a másokra. Néha egy fénylény gyengéd szeretettel figyelmezteti őket arra, hogy az élet értelme a szeretet és hogy az élet megítélésekor csak az számít, mennyi szeretetet adott az ember a társainak. Általában mindenki szeretne részese maradni ennek a békének, nyugalomnak és szeretetnek, de ekkor figyelmezte- tik őket, hogy dolguk van még a földön és vissza kell térniük. Ezt legtöbben tehernek érzik, de azért visszatérnek. (lelkititkaink.hu) A HKÉ-re még nem született egyetlen átfogó magyarázat sem. A hivatalos tudomány az anyag létét tekinti elsődlegesnek és alapfeltevésként elveti minden elsődleges szel- lemi létezését: álláspontja szerint a HKÉ-t agyi elváltozások, pl. oxigénhiány, az agyban felszabaduló hallucinogén anyagok vagy epileptikus zavarok okozzák. Újabb kutatások helyt adnak az ellentétes véleményeknek is. Néhány tudós hajlik arra a magyarázatra, hogy a tudat az agytól függetlenül létezik, azaznem lokális”. A hivat- kozott cikk (The Afterlife Is in Our Heads) bemutat egy tanulmányt, ahol a szerzők meg- engedik annak lehetőségét, hogy a tudat „egy különálló entitás, amelyet a tudomány ma még nem fedezett fel, de nem a hagyományos agysejt-tevékenységek állítják elő” (In a supplement to the paper, the authors allow the possibility that cons- ciousness “is a separate entity that, while undiscovered by science today, is not produced by conventional brain cell activities.” - 2022 paper in the Annals of the New York Academy of Sciences.). Rendkívül érdekes - nemcsak szívhezszóló stílusa miatt - Kübler-Rossnak a témáról szóló rövid beszámolója, amelyet közel 20 ezer, tudományosan kiértékelt esete alapján foglalt össze. - Részletek: "A halálélmény majdnem ugyanolyan, mint a születésé. A halál megszületés egy másik létre... A kereszténység kétezer éven át azt kérte az emberektől, hogy „higgyenek” a túlvilági dolgokban. Számomra ez már nem hitbeli ügy, hanem tudom, hogy így van... Hogy egy kicsit megnyugtassuk a szkeptikusokat, vakokkal végeztünk felmérést , s ebben azt a feltételt állítottuk, hogy csak olyan vakokat veszünk figyelembe, akik legalább tíz éve egyáltalán nem érzékelik a fényt. És ezek a vakok, akik testen kívüli élményben részesültek, s aztán visszatértek, részletesen el tudták mondani, hogy milyen színű volt an- nak a ruhája, aki jelen volt mellettük, vagy milyen ékszert viselt, milyen mintája volt a pulóverének vagy a nyakkendőjének stb. Ugye értjük, hogy itt nem olyasmiről van szó, amiről fantáziálni lehet?" Nézz bele ebbe is. Elisabeth Kübler-Ross interjú a halálról és a haldoklásról. Ugyancsak érdekes az a videó, ahol Dobronay László filmrendező számol be halálközeli élményéről. Az élmények nagy része túlmutatni látszik a tudomány jelenlegi ismereti körén, - az Egyiptomi halottaskönyv vagy a Tibeti halottas-könyv és korábbi szájhagyományai már több ezer évvel a jelen előtt részletes leírást adtak minderről. E leírások legfon- tosabb érdekessége az, hogy számos elemükben megegyeznek a "modern" kori HKÉ beszámolók elemeivel. A jelenséghez egyéb vallási és filozófiai magyarázatok is fű- ződnek. A halálközeli élményekről szóló beszámolók egyik legfontosabb és állandóan vissza- térő motívuma a testenkívüliség állapota mellett egy határtalan szeretettől áradó iste- ni lény jelenléte. > bővebben lásd a Wikipédiát. A jelenséget átélők többségének - a valóság egy mélyebb, pozitív szintjét érzékelve gyökeresen megváltozik az életszemléletük: szilárd hitük alakul ki a halál utáni élet valóságában. Életcéljuk módosul: hatalom, pénz, hírnév helyett szeretet, gondoskodás lesz a céljuk, tudásvágyuk feléled. - A HKÉ-t átélők fénylényekről, segítőkről számolnak be, akik két dolgot tartanak fontosnak az életben, a szeretetet és a tanulást: csak a tudást és a szeretetet vihetjük ma- gunkkal a túlvilágra.
"Lét: az öröklét általunk ismert része." (Ambrose Bierce, amerikai író) A halál mindannyiunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog.” (Marcus Aurelius)
Halálközeli élmény
(a képek egy része nagyítható, bennük esetenként szöveggel )
"Nincs fizikai testem, mégis én írom ezt a könyvet". Seth portréját Robert Butts, a médium Jane Roberts férje festette meg egy 1968-as víziója nyomán.
EGYENES LABIRINTUS: “Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? – nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.”
© þ thorny question