© þ thorny question
Halálközeli élményt átélt emberek világ- és túlvilágképe
Részlet Dr. Pilling János (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet) tanulmányából:
...Sokan úgy érzik, hogy halálközeli élményük következtében sokkal szorosabb, közvetlenebb kapcsolatba
kerültek Istennel, mint azt megelőzően. Ennek megfelelően többet imádkoznak hozzá, vagyis inkább – ahogyan ezt
többen megfogalmazzák – „beszélgetnek vele”. Erősödő hitük ellenére azonban kevésbé vesznek részt a vallási közös-
ségek életében, általában kevesebbet járnak templomba. Ennek magyarázataként azt szokták mondani:
élményükből megtanulták, hogy Isten a vallások fölött áll, s hogy a különböző vallások eltérő – vagy annak tűnő –
nézetei, előírásai csupán földi gondolkodásmódunkat tükrözik.
Egy
amerikai
nő
–
aki
élménye
után
a
vallásról
készítette
diplomamunkáját – így ír erről:
„Számomra
úgy
tűnik,
mintha
már
»kinőttem«
volna
a
»vallásból«.
Ezen
azt
értem,
hogy
a
vallás
olyan,
mint
egy
szerszám,
egy
eszköz
a
cél
eléréséhez,
aminek
segítségével
a
lelkiség
magasabb
szintjét
éri
el
az
ember.
Tapasztalataim
szerint
a
szervezett
vallások
gyakran
elhanyagolják
a
lelkiségnek
ezt
a
szintjét,
miközben
erősen
koncentrálnak
a
kicsinyes
előírásokra,
tételekre
és a felekezetek közötti konfliktusokra.”
(K.Ring 1990, 219). - Kenneth Ring: A halált átélni - Az Életet meg-
nyerni. (Szent István Társulat, Budapest).
A
már
többször
idézett
Betty
Eadie
saját
beszámolójában
azt
írja,
arra
a
kérdésére,
hogy
miért
van
ennyi
vallás
a
világon,
azt
a
választ
kapta,
hogy
a
különböző
vallások
által
minden
ember
azon
az
úton
juthat
el
Istenhez,
amely
hozzá
a
legközelebb
áll.
Hozzá
hasonlóan
más
halálközeli
élményt
átélt
emberek
is
gyakran
hangoztatják
azt
a
meggyőződésüket,
hogy
minden
vallás
sok
igazságot
tartalmaz
–
tehát
nyitottabbá
válnak
más
vallások elfogadására is.
Élményük
után
többen
érdeklődni
kezdenek
a
keleti
vallások
iránt,
elfogadhatóbbnak
találják
a
reinkarnáció
gondolatát
–
és
egyesek ezt nem érzik ellentétesnek keresztény hitükkel.
Az újjászületéseket ők olyan fejlődési lehetőségeknek tekintik, amelyek közelebb vihetnek bennünket Istenhez.
Jankovich István egyik könyvének „Saját keresztényi reinkarnációs gondolataim” c. fejezetében a következőket írja:
„Számomra a reinkarnáció a legnagyobb kegyelmi aktus. ...Keresztényi remény tölt el, hogy számos hibám ellenére egy-
szer majd Isten orcája elé juthatok.”
(Jankovich, 1992b, 125) - Jankovich István: Reinkarnáció. Valóság-e az újjászületés? (Édesvíz Kiadó, Budapest).
Megjegyzés:
A
reinkarnáció
(lélekvádorlás)
az
indiai
eredetű
vallások
központi
tétele,
nevezetesen
a
dzsainista,
a
hindu,
a
buddhista
és
a
szikh
vallásoké.
A
tan
megtalálható
a
modern,
nyugati
ezoterikában,
a
teozófiai
és
antropozófiai
szellemi
irányzatokban
is.
Egyes
keleti
vallások
szerint
az
újjászületések
sorozata,
az
ún.
szanszára
mindaddig
folytatódik,
amíg
az
életek
során
az
egyén
meg
nem
szabadul
minden
karmájától,
el
nem
éri
a
tökéletességet,
és
a
nirvána
állapotát.
A
reinkarnációnak
ez
az
értelmezése
csak
felületesen
hasonló
a
Seth
által
leírtakhoz
,
aki
ezt
a
jelenséget a
lélek egyidejű - az emberi ész számára alig felfogható - párhuzamos életeiként írja le
(thorn).
“Úgy
tanultátok:
fizikai
anyagból
vagytok,
és
belőle
nem
szabadulhattok,
de
ez
nem
így
van.
A
fizikai
anyag
felbomlik,
de
ti
nem.
Bár
nem
láthattok
engem,
tudjátok,
hogy
itt
vagyok.
A
szüleitek
látszólag
eltűnnek
szemetek
elõl,
és
mindörökre
szétfoszlanak
a
semmiben.
Biztosítlak
benneteket:
tovább
élnek.
Biztosítlak
benneteket:
a
halál
csupán
egy
új
kezdet,
és
ha
meghaltok,
nem
lesztek
némaságra
kárhoztatva.
Némaság
talán
a
hang,
amit
e
percben
hallotok?
Halál
talán
az
a
jelenlét,
amit
e
szobában
éreztek?”
(Jane
Roberts:
Seth
megszólal
/ The Seth Material:
A Seth-anyag
) -
Magyarul
innen
letölthető.
.
A halálközeli élmények (HKÉ, angolul Near-Death Experience, NDE) olyan emberi tapasz-
talatok, melyekről a klinikai halálból visszatért személyek számolnak be. A jelenséget
többnyire orvosok, pszichológusok vizsgálják.
A legismertebb könyvek a témáról a teljesség igénye nélkül: R.A. Moody: Élet az élet után,
Kenneth Ring: A halált átélni, az életet megnyerni, vagy Elisabeth Kübler-Ross: A halál és
a hozzá vezető út.
A szakzsargonban élményeseknek nevezett visszatérők általában a következőket tapasztalják
meg:
Hallják, amint az orvos vagy a nővér megállapítja a halálukat, holott ők világosan érzik, hogy
nem haltak meg (folytonos a tudatuk). Tisztán és világosan látják, mi történik, de nem hallják,
hanem a gondolatokat érzik.
Lassan felemelkednek, és látják magukat (a testüket) lenn feküdni pl. a műtőasztalon vagy az
autó roncsai között. Nemcsak magukat látják, hanem olyan dolgokról is beszámolnak, amelyeket
akkor sem „lett volna szabad” látniuk, ha történetesen nyitva van a szemük (pl. egy születésétől
fogva vak ember nemcsak a környezetet, az orvosi műszereket, hanem a kórházat körülvevő tájat
is le tudja írni). Ezek sokszorosan igazolt és bizonyított esetek!
Mikor rájönnek, hogy a saját testük lenn fekszik, megkérdezik a doktort, hogyan lehet ez, de az nem reagál a kérdésre.
Erre megpróbálják megérinteni őt, de kezük átmegy minden fizikai tárgyon, nemcsak az orvos testén. Új „testük” valamilyen „nem
fizikai” anyagból van.
Felfogják, hogy állapotukat halálnak hívják. Ez az állapot szavakkal leírhatatlan, mert földi fogalmaink és szavaink nagyon szegé-
nyesen tudják csak visszaadni azt a mélyebb valóságot, amit ők megélnek.
Alagúthoz közelednek. Belépés után csodálatos világ tárul fel, amely fényes és mindentől kü-
lönbözik. Ez a fény nem zavaró, hanem megnyugtató és vonzó, mint egy mágnes. Szeretet, bol-
dogság és béke önti el őket.
Találkozhatnak korábban elhunyt hozzátartozóikkal, de nem fizikai valójukban látják őket, ha-
nem élményeik, személyiségük, spirituális kapcsolatuk alapján ismerik fel őket.
Erősödik a fény és eléjük tárul életük minden részlete egy pillanat alatt. Szó szerint minden
részletet látnak, még saját születésüket is. Ez az esemény nem időben zajlik, lehet egy másod-
perc, de akár tízezer év is; az időnek itt semmi jelentősége nincsen. Mégis folyamatban látják
életüket, ráadásul mások szemén keresztül figyelik meg, hogy saját cselekedeteik milyen hatást gyakoroltak ezekre a másokra. Né-
ha egy fénylény gyengéd szeretettel figyelmezteti őket arra, hogy az élet értelme a szeretet és hogy az élet megítélésekor csak az
számít, mennyi szeretetet adott az ember a társainak.
Általában mindenki szeretne részese maradni ennek a békének, nyugalomnak és szeretetnek, de ekkor figyelmeztetik őket, hogy
dolguk van még a földön és vissza kell térniük. Ezt legtöbben tehernek érzik, de azért visszatérnek. (lelkititkaink.hu)
Rendkívül érdekes - nemcsak szívhezszóló stílusa miatt - Kübler-Rossnak a témáról szó-
ló rövid beszámolója, amelyet közel 20 ezer, tudományosan kiértékelt esete alapján foglalt
össze. - Részletek: "A halálélmény majdnem ugyanolyan, mint a születésé. A halál megszüle-
tés egy másik létre... A kereszténység kétezer éven át azt kérte az emberektől, hogy „higgye-
nek” a túlvilági dolgokban. Számomra ez már nem hitbeli ügy, hanem tudom, hogy így van...
Hogy egy kicsit megnyugtassuk a szkeptikusokat, vakokkal végeztünk felmérést, s ebben azt a
feltételt állítottuk, hogy csak olyan vakokat veszünk figyelembe, akik legalább tíz éve egyáltalán nem érzékelik a fényt. És ezek a
vakok, akik testen kívüli élményben részesültek, s aztán visszatértek, részletesen el tudták mondani, hogy milyen színű volt an-
nak a ruhája, aki jelen volt mellettük, vagy milyen ékszert viselt, milyen mintája volt a pulóverének vagy a nyakkendőjének stb.
Ugye értjük, hogy itt nem olyasmiről van szó, amiről fantáziálni lehet?" ---- Nézz bele ebbe is. Elisabeth Kübler-Ross interjú a
halálról és a haldoklásról.
Az élmények nagy része túlmutatni látszik a tudomány jelenlegi ismereti körén, - az Egyip-
tomi halottaskönyv vagy a Tibeti halottas-könyv és korábbi szájhagyományai már több
ezer évvel a jelen előtt részletes leírást adtak minderről. E leírások legfontosabb érdekes-
sége az, hogy számos elemükben megegyeznek a "modern" kori HKÉ-beszámolók elemei-
vel. A jelenséghez egyéb vallási és filozófiai magyarázatok is fűződnek.
A halálközeli élményekről szóló beszámolók egyik legfontosabb és állandóan visszatérő
motívuma a testenkívüliség állapota mellett egy határtalan szeretettől áradó isteni lény
jelenléte. > bővebben lásd a Wikipédiát.
A jelenséget átélők többségének - a valóság egy mélyebb, pozitív szintjét érzékelve - gyö-
keresen megváltozik az életszemléletük: szilárd hitük alakul ki a halál utáni élet valóságá-
ban. Életcéljuk módosul: hatalom, pénz, hírnév helyett szeretet, gondoskodás lesz a céljuk,
tudásvágyuk feléled. - A HKÉ-t átélők fénylényekről, segítőkről számolnak be, akik két dol-
got tartanak fontosnak az életben, a szeretetet és a tanulást: csak a tudást és a szeretetet vihetjük magunkkal a túlvilágra.
"Lét: az öröklét általunk ismert része." (Ambrose Bierce, amerikai író)
Halálközeli élmény
(a képek egy része nagyítható, bennük szöveggel )
EGYENES LABIRINTUS:
“Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó
vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? – nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy
röpülünk.”