Halálközeli élményt átélt emberek világ- és túlvilágképe Részlet Dr. Pilling János (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet) tanulmányából: . ..Sokan úgy érzik, hogy halálközeli élményük következtében sokkal szorosabb, közvetlenebb kapcsolatba kerültek Istennel, mint azt megelőzően. Ennek megfelelően többet imádkoznak hozzá, vagyis inkább – ahogyan ezt többen megfogalmazzák – „beszélgetnek vele”. Erősödő hitük ellenére azonban kevésbé vesznek részt a vallási közösségek életében, általában kevesebbet járnak templomba. Ennek magyarázataként azt szokták mondani: élményükből meg- tanulták, hogy Isten a vallások fölött áll, s hogy a különböző vallások eltérő – vagy annak tűnő – nézetei, előírásai csupán földi gondolkodásmódunkat tükrözik. Egy amerikai nő – aki élménye után a vallásról készítette diploma- munkáját – így ír erről: „Számomra úgy tűnik, mintha már »kinőttem« volna a »vallásból«. Ezen azt értem, hogy a vallás olyan, mint egy szerszám, egy eszköz a cél eléréséhez, aminek segítségével a lelkiség magasabb szintjét éri el az ember. Tapasztalataim szerint a szervezett vallások gyakran elhanyagolják a lelkiségnek ezt a szintjét, miközben erősen koncentrálnak a kicsinyes előírásokra, tételekre és a felekezetek közötti konfliktusokra.” (Kenneth Ring: A halált átélni, az életet megnyerni. - Szent István Társulat, Budapest, 1990, 219). A már többször idézett Betty Eadie saját beszámolójában azt írja, arra a kérdésére, hogy miért van ennyi vallás a világon, azt a választ kapta, hogy a különböző vallások által minden ember azon az úton juthat el Istenhez, amely hozzá a legközelebb áll . Hozzá hasonlóan más halálközeli élményt átélt emberek is gyakran hangoztatják azt a meggyőződésüket, hogy minden vallás sok igazságot tartalmaz – tehát nyitottabbá válnak más vallások elfogadására is. Élményük után többen érdeklődni kezdenek a keleti vallások iránt, elfogadhatóbbnak találják a reinkarnáció gondolatát – és egyesek ezt nem érzik ellentétesnek keresztény hitükke l. Az újjászületéseket ők olyan fejlődési lehetőségeknek tekintik, amelyek közelebb vihetnek bennünket Istenhez. Jankovich István egyik könyvének „Saját keresztényi reinkarnációs gondolataim” c. fejezetében a következőket írja: „Számomra a reinkarnáció a legnagyobb kegyelmi aktus. ...Keresztényi remény tölt el, hogy számos hibám ellenére egyszer majd Isten orcája elé juthatok.” (Jankovich István: Reinkarnáció. Valóság-e az újjászületés? - Édesvíz Kiadó, Budapest, 1992b, 125). Megjegyzés: A reinkarnáció (lélekvádorlás) az indiai eredetű vallások központi tétele, nevezetesen a dzsainista, a hindu, a buddhista és a szikh vallásoké. A tan megtalálható a modern, nyugati ezoterikában, a teozófiai és antropozófiai szellemi irányzatokban is. Egyes keleti vallások szerint az újjászületések sorozata, az ún. szanszára mindaddig folytatódik, amíg az életek során az egyén meg nem szabadul minden karmájától, el nem éri a tökéletességet, és a nirvána állapotát. A reinkarnációnak ez az értelmezése csak felületesen hasonló a Seth által leírtakhoz , aki ezt a jelenséget a lélek egyidejű - az emberi ész számára felfoghatatlan - párhuzamos életeiként írja le (thorn). “Úgy tanultátok: fizikai anyagból vagytok, és belőle nem szabadulhattok, de ez nem így van. A fizikai anyag felbomlik, de ti nem. Bár nem láthattok engem, tudjátok, hogy itt vagyok. A szüleitek látszólag eltűnnek szemetek elõl, és mindörökre szétfoszlanak a semmiben. Biztosítlak benneteket: tovább élnek . Biztosítlak benneteket: a halál csupán egy új kezdet, és ha meghaltok, nem lesztek némaságra kárhoztatva. Némaság talán a hang, amit e percben hallotok? Halál talán az a jelenlét, amit e szobában éreztek?” (Jane Roberts: Seth megszólal / The Seth Material: A Seth-anyag ) - Magyarul innen letölthető.

lap tetejére

Halálközeli élmény

Vallás

Vallás

e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? – nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.”